Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A Száraz-ér története 315 szolgálatra, vízügyi igazgatóságra hárult. A térségben élők némi ellentmondást éreztek a tekintetben, hogy ezen rendszer felhasználásával öntözővíz szolgáltatás történik a mezöhegyesi ménesbirtok számára, de Battonya és Tótkomlós között, elvadult, tönkrement állapotok uralkodnak. A többcélú vízgazdálkodási és környezetvédelmi szempontból akut probléma megoldására. A PHARE CBC, vagyis a határokat érintő programcsomag keretében 1996 nyarán került előtérbe a magyar-román határ menti infrastrukturális fejlesztések kérdésköre. Nem tudom elfelejteni azt a megbeszélést, ahol a térségi polgármesterek és más érdekeltek jelenlétében a Száraz-ér rehabilitációja, mint lehetőség is teritékre került és ahol egyértelmű állásfoglalás született ennek az ügynek a PHARE keretek közötti pályáztatására. Mint a kedvezményezett részéről kijelölt projekt menedzser, ettől a perctől kezdve végigéltem szenvedve, ill. élvezve a projekt megvalósításának különböző fázisait és mondhatom utólag, hogy nagy élmény volt. Köszönet mindazoknak, akik ezt az ügyet támogatták, elsősorban a megyei önkormányzat akkori és azt követő tisztségviselőinek, polgármestereknek, a főhatóságoknak és nem utolsó sorban a 75%-os támogatást biztosító Európai Uniónak. A KVM vállalta a magyar rész kb. 25% biztosítását, 75%-ban pedig PHARE támogatást céloztunk meg. Rövid idő alatt megszületett az ún. projekt fiche, vagyis az előzetes felterjesztés, amelyet 1996 novemberében elfogadtak. A megközelítően 400 millió Ft fejlesztési javaslat magába foglalta a Száraz-ér Battonya és Tótkomlós közötti szakaszának olyan mérvű rehabilitását, amely alkalmassá teszi ezen belvízcsatornát 2 m

3/s vízhozam folyamatos szállítására, de egyúttal a Száraz-éren Romániából, ill. az apátfalva—mezöhegyesi öntözőrendszeren való betáplálással mezőgazdasági hasznosításra, vagy más jellegű (ökológiai jóléti hasznosításra) víz fogadására és továbbvezetésére. A munkálatok során 7 zsilippel lehetővé vált vízfolyáson a víz tározása, a vízkészlet-gazdálkodás, a vizes élőhely megóvása. A fejlesztés során a vízhozamok és vízminőség mérésére, valamint a környezetben a talajvízszintek alakulására vonatkozó korszerű mérőállomásokkal, monitoring rendszer kialakítását is előirányozták a tervek, amelyek segítik a Száraz-ér korszerűsítése után az üzemeltetést. A munkálatok csak 2000 tavaszán indulhattak be. Beszükült a kivitelezési időtartam, de az ismételten győztes SZEVIÉP Rt megfeszített erővel a rendkívül nehéz tavaszi időjárás ellenére is teljesítette feladatát és 2000. októberében a tényleges építési munkálatok befejeződtek, 2001. január 31-én a műszaki átadás-átvételt le lehetett bonyolítani. Az átadás után egy szerencsétlen véletlen folytán már vizsgázott is a rendszer. A pusztaszőlősi 34. sz. gázkút kitörése következtében — 2000 őszén - igen komoly környezeti katasztrófahelyzet alakult ki, ezen belül számunkra különösen érdekes vízminőségi veszélyhelyzet. A gázkút elfojtását követő második kitörés után nagymennyiségű magas hőmérsékletű, nagy só és fenol koncentrációjú termálvíz került a felszínre, melyet III. fokú vízminőségi kárelhárítás keretében ideiglenes tározóban kellett összegyűjteni. Veszélybe került egyidejűleg a felszín alatti ivóvíz kincs is. A felszínre került termálvíz kezelésének egyetlen reális alternatívájaként a téli időszakban nagymértékű hígítással a MAROSBA való elvezetésének változata merült fel. Ehhez a művelethez mintegy vizsgafeladatként a Száraz-én projekt által megvalósí-