Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

30 Hajós Béla lajvíz származását. A talajvíz és a pangó felszíni víz rendszerint a domblábi fakadóvízből származik, ennek felfogása és rendezett elvezetése legtöbbször lehetséges a vízfolyást érintő munkálatok nélkül is. Tudatában kell lennünk azonban, hogy nagyobb mértékű talajvízszint csökkentés — tehát a vízfolyást nem érintő módon elért is — a magas talaj vízállású völgyfenék természetes élővilágát megváltoztatja. Ilyen beavatkozást megelőzően össze kell vetni az elérhető gazdasági eredményt, a hozzá tartozó költségekkel és a természetben okozott nagymérvű változást. A döntést gondos biológiai vizsgálatokkal is alá kell támasztani. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a terület tulajdonosának területhasználatával összefüggő szándéka sem. A medermélység növelése igényének másik esete az, ha legtöbbször szántómüvelés érdekében kívánnak drénezni. Ennek ma előírt metodikája, tervezési lépései vannak, melyekkel tulajdonképpen mesterséges terep kialakítását igényli a mezőgazdaság. A müterep természetesen ellentéte a terület eredeti, természetes állapotával, figyelmen kívül hagyja az ökológiai szempontokat. Ilyenkor a területet használó mezőgazda kívánsága szerint drénezni. A meliorációs tevékenység vázlatos előírásai: — először elkészül a táblásítási, üzemi úthálózati terv, általában a magassági adatokat nem tartalmazó községhatáros átnézeti térképek alapján, — az üzemi vízügyi—műszaki beavatkozások terve a táblásítási tervet kiinduló alapadatnak kezelve csak ezután készül. A tervező így az adott domborzati viszonyokat csak kedvező esetben tudja kihasználni, gyakran irreálisan mély meliorációs árkok tervezésére kényszerül. A 100-300 ha nagyságú, derékszögű négyszög alakú táblák kialakítása alapvetően a munkagépek lehető legkedvezőbb kihasználását célozza és a természetes állapotok megváltoztatását jelenti. A vízfolyás-völgyfenék—vízgyűjtő természeti állapotát figyelembe nem vevő terv alapján, a nagyméretű meliorációs árkok befogadására alkalmas méretű meder kiépítésének szükségessége, a vízfolyás kezelője előtt már mint elengedhetetlenül végrehajtandó igény jelenik meg, tekintet nélkül a vízfolyás sajátosságaira és természetes paramétereire. Avölgyfenéki melioráció további problémákat is felvet. Améliorait — ezzel magasabb értékű — területeken magasabb fokú termelési biztonságot is megkövetelnek. Az ehhez szükséges kisebb elöntési gyakoriságot a mélyített meder általában biztosítja. Ezzel azonban kikapcsolódnak a meglévő természetes tározóterek, gyorsul a lefolyás, a lejjebb fekvő területek helyzete romlik, így a medret ott is ki kell építeni, ahol az korábban nem volt szükséges. Az ökológiai következmények még súlyosabbak. Megszűnik a völgyfenék, mint természetes élőhely, nincs többé átmenet a vízfolyás természetes növényzete és a kultúrtáj között, az ökológiai és tájesztétikai károsodások minden beavatkozás közül a legsúlyosabbak. A völgyfenéki melioráció tervezésénél ezért a befogadó vízfolyás és a völgyfenék adottságaiból kell kiindulni. Ezek legmesszebb menő figyelembevételével kell megvizsgálni, az alábbi szempontok szerinti meliorációt: — szükséges-e a kisvízfolyás árterének, különösen a mélyártérnek fokozott müvelésbe fogása, — adott a vízfolyás jelenlegi mélységével és adottak a terület esésviszonyai, — adott az eredeti, természetes állapothoz tartozó használati mód, — adottak a terület természeti értékei.