Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Hajós Béla: Vízfolyások szabályozása a XXI. században

Vízfolyások szabályozása ci XXI. században 31 Ezek maximális figyelembevételével készítendő el a melioráció első változata. Ha a terület tulajdonosának igényei szerint a vízfolyás természetes állapotát nem lehet figyelembe venni a melioráció terv készítésénél, akkor is számolni kell azzal, hogy: — a vízfolyás és a kultúrtáj közötti átmenetet, a vízfolyás mindkét partján, völgy méreteit figyelembe vevő sávval biztosítani kell, — a dréncsövekkel összegyűjtött vizek elvezetését — figyelemmel a relatíve kis és időszakosan jelentkező vízhozamokra - nem kell feltétlenül gravitációs úton megoldani. E két változat gazdasági hasznossága közötti különbséget kell összevetni az utóbbi többletköltség igényével és az utóbbi megvalósulása esetén megváltozó természeti értékekkel, valamint a meliorációval közvetlenül nem összefüggő, de a lefolyási viszonyok megváltozása következtében szükségessé váló mederrendezések többletköltségével. Nem lehet arról sem megfeledkezni, hogy széles völgyfenéken a talajvízszint sülylyesztése a völgyfenék szegélyén túli területekre is kihatással lehet. így a meliorációval nem érintett területen is olyan változások állhatnak elő, melyek idegen birtokosok kártérítési igényét megalapozhatják. A vízfolyásrendezés tervezési metodikája, hogy a meder vízszintes vonalvezetése, hossz-szelvénye és keresztszelvénye elválaszthatatlan egységet képeznek, ezeket együttesen kell megtervezni. Az, hogy a természetbe illeszkedő meder tervezésénél az egyes elemeket külön—külön tárgyaljuk, nem jelenti azt, hogy ezek egymástól függetlenül kezelhetők. — Vízszintes vonalvezetés A természetes egyensúly állapotában lévő vízfolyás medre ritkán és csak rövid szakaszon egyenes. A tervezéskor amennyire lehet, alkalmazkodni kell a meglévő meder vonalához. Feltétlenül kerülni kell a csatornaszerü, hosszú egyenesekből és nagysugarú ívekből álló vonalvezetést. A meglévő nyomvonalat csak kényszerítő okból (belsőség veszélyeztetése, közlekedési vonal miatti korrekció, stb.) szabad megváltoztatni. Ekkor is ügyelni kell arra, hogy az új nyomvonal jellege hasonló legyen a természetes állapotú szakaszokéhoz, az új ívek sugara, formája legyen hasonló a nem érintett részen fekvőkéhez (Kaliczka 1989). Szükségtelen az új vonalvezetést geometriailag szabatos módon (ívek, átmeneti ívek számításával) megtervezni. Előnyben kell részesíteni a vízfolyás és a völgy sajátosságaihoz alkalmazkodó „szabad" vonalvezetést. A vonalvezetés tervezésekor lehetőleg alkalmazkodni kell a völgy mélyvonalához. A keletkező (és esetleg meglévő) holtágak a vízfolyás élővilága számára menedéket nyújtanak, ökológiai szempontból igen értékesek, ezek kapcsolatát a vízfolyással meg kell tartani. A holtmeder újrahasznosítása többféle lehet: — vízzel folyamatosan után töltött élőhely, — időnként feltölthető, növényzettel borított itatóhely, — mezőgazdasági müvelésre (fuzvesszötermesztés, rét) alkalmassá tett terület. Ki kell térni még a technikai szemlélettel már rendezett, egyenesvonalú, vagy nagysugarú ívekkel kiépített medrek természethez igazodó állapotba történő visszaépítésére. Ebben az esetben igen alapos előtanulmányokat kell arra vonatkozóan folytatni (régi térképek, légifényképek), milyen volt a vízfolyás vonalvezetése a rendezés előtti állapotban? Helytelen megoldás lenne ilyen előtanulmányok nélkül az egyenes medret kanyargóssá tenni, teljesen más görbületi viszonyokkal, mint az ősállapot volt.