Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Veszély, zóna és kockázati térképek 291 Ezek az eljárások lehetővé tették a talaj megfolyósodása szempontjából veszélyes és kevésbé veszélyes területek nagy pontosságú elkülönítését. A nyugat-peloponnészoszi tengerparton gyors városi fejlődés zajlott le az utóbbi évtizedekben. Az építkezések során többnyire előregyártott elemeket használtak és közvetlenül a felszínre helyezett beton alapokra építettek. Az építkezés ezen formáját különböző jogi kötöttségek, tilalmak miatt választották. Ezen épületek (többnyire földszintes bungalók) veszélyeztetettsége abban áll, hogy az altalaj megfolyásodása következtében az alaptest lesüllyedhet és az egyenlőtlen süllyedések miatt az épület meg is repedhet. A talaj megfolyósodási zónafelosztása a terület szeizmikus kockázatának csökkentésében lehet nagy jelentőségű. A veszélyeztetett területeken az építkezés megtiltása vagy speciális alapozási módok kidolgozása jelentené a megnyugtató megoldást. Turrini és társai (1994) egy észak-olaszországi területet vizsgáltak rézsűcsúszás veszélye szempontjából. Ragozinhoz (1994) hasonlóan az olasz szerzők is megállapítják, hogy az utóbbi években a természeti jelenségek egyre nagyobb fokú megismerése következtében a tudósok és a döntéshozók a természeti katasztrófák előrejelzésére helyezik a hangsúlyt. A szerzők az Anbalagan (1992) által kifejlesztett kartográfiai módszert felhasználva próbálják a rézsűcsúszás veszélyességi zónafelosztásának problémáját megoldani. A módszert könnyű alkalmazhatósága és kedvező költség/haszon tényezője miatt választották. Anbalagan (1992) módszere olyan tematikus térképek kidolgozásán alapult, amelyek a rézsűállékonyságot potenciálisan befolyásoló tényezőket reprezentálják. Ezek a tényezők: litológia, geológiai felépítés, rézsűhajlás, domborzat, hidrogeológiai jellemzők, földhasználat és fedettség. Mindegyik tényező kap egy besorolási értéket, ami a feltételezett veszély mértékével arányos. Az összes, egy területi egységre vonatkozó tényező összege a végső térképen jelenik meg. Ez a térkép a rézsűcsúszás potenciális veszélyének területi eloszlását mutatja. A szerzők először az eredeti módszerrel határozták meg az Alpago terület rézsűcsúszás veszélytérképét. Ezt követően módosították Anbalagan eljárását. Másként határozták meg a területi egységeket és változtattak a besorolási értékek meghatározásának módján is. Az eredeti és a módosított Anbalagan-féle módszerrel készült veszélytérképeken a magasabb számértékek nagyobb veszélyt jelentenek. A szerzők véleménye szerint az alkalmazott módszer könnyen és gyorsan használható, és nagy területek kockázat-térképezését is lehetővé teszi. Hátránya viszont, hogy a nagy veszélyü, de kis kiterjedésű területek nem jelennek meg a végső térképen. A módosított Anbalagan-módszer egyszerűbb és rugalmasabb alkalmazását a GIS (geográfiai információs rendszer) használata teszi lehetővé. A jövőben bekövetkező felszín mozgás lehetőségét vizsgálja elsősorban morfológiai és felszíni jelek alapján Bejerman (1994) pontrendszer bevezetésével. A természetes rézsűkre meghatározott „Felszínmozgás lehetőségének indexe" alapján a felszínmozgás bekövetkezésének lehetőségére hat fokozatú skálát hoztak létre, úgymint kicsi, nagyon alacsony, alacsony, elviselhető, magas és nagyon magas valószínűséggel bekövetkező események. Az esőből származó felszínmozgásokból származó veszélyek megismerésére dolgozott ki módszert a Nemzetközi Talajmechanikai és Alapozási Társaság Ázsiai Műszaki Bizottsága (ISSMFE 1997). A mozgásra veszélyes felszíni formációkat nem csak geomorfológiai szempontból értékeli, hanem a csapadék intenzitás alapján is. Az értékelés első lépésében légi fényképek alapján készítenek értékelést, amit második lépésben helyszíni bejáráson pontosítanak. A módszerhez topográfiai, geomorfológiai, geológiai, földhasználati és vegetációs térképeket használnak. Ezeket az adatokat egészítik ki légi fényképezéssel, talajfúrási és meteorológiai adatokkal.