Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

296 Nagy L.—Tóth S. kozó összes mérnökgeológiai jelentést és az 1938—1984 között készült légifotókat, amelyeket sztereoszkópos analízisnek vetették alá a rendelkezésre álló forrásokat. A terepi vizsgálatok során egy kérdőívet osztottak ki a helyi lakosok között azért, hogy további információkat szerezzenek. Mindezek alapján lehetővé vált a terület felosztása veszélyzónákra. Egy-egy zónán belül a rézsűcsúszás valószínűsége ugyanakkora. Három különböző veszélyzónát definiáltak és ezeket 1:5000 léptékű térképen ábrázolták. Az egyes zónák legfőbb tulajdonságai a következők: Nagyon veszélyes zóna: — itt találhatók a legfőbb csúszó felületek és a sziklaomlásos lejtők, a legmagasabb homokkő és mészkő szakadópartok. Ebben a zónában minden építkezés, mérnöki beavatkozás kerülendő. Közepesen veszélyes zóna: — olyan területeket tartalmaz, ahol rézsűcsúszások, de különösen talajfolyások fordulhatnak elő. Olyan geológiai tulajdonságokat mutat, mint az előző zóna, de a rézsűk lejtése mindig kisebb 15%-nál. Ebben a zónában a mérnöki beavatkozás részletes geológiai feltárást igényel. Kevéssé veszélyes zóna: — rézsűcsúszások nem várhatóak ezen a területen, mindazonáltal a geológiai tanulmányozás nem szükségtelen. Lekkas (1994) a nyugat-peloponnészoszi földrengéseket kísérő talajmegfolyósodási folyamatokkal foglalkozik, taglalja az e tekintetben veszélyeztetett területek talajmegfolyósodási zónafelosztását. A hellén területeket köztudottan erös szeizmikus tevékenység jellemzi. A legintenzívebben Görögország nyugati részén jelentkeznek a földmozgások. Ez azzal magyarázható, ahol az afrikai lemez itt az eurázsiai lemez alá gyűrődik. A magas fokú szeizmicitás számos, különböző erősségű földrengéshez vezetett. E földrengések emberéleteket oltottak ki és ingatlanokat tettek tönkre. A korábbi időkből fennmaradt feljegyzések és a legújabb földrengések idején (1988, 1993) tett megfigyelések felhívták a figyelmet arra, hogy a szeizmikus tevékenységek ezen a területen rendszerint a homok megfolyósodásával járt együtt. Ezen körülmények tették szükségessé a nyugat-peloponnészoszi földrengéseket kísérő talajmegfolyósodási folyamatok veszélytérképének elkészítését. Az elemzés során megvizsgálták a terület tektonikai és geológiai adottságait. Ezt követte a legutóbbi földrengésekre vonatkozó feljegyzések tanulmányozása, melynek során körvonalazódtak a talajok megfolyósodásának geológiai és geotechnikai körülményei. Az 1988-as Bouca-i és az 1993-as Spiantza-i földrengés helyszínén vett talajminták szemeloszlási görbéi között egyértelműen azonosítani lehetett a magas hézagtényezőjü, rosszul graduált, telített szemcsés talajokat. A talaj folyósodások vizsgálatára számtalan fúrólyukat mélyítettek le, talajmintákat vettek és laboratóriumban vizsgálták azokat. Az elvégzett vizsgálatok valamint a helyszíni megfigyelések kimutatták, hogy a talaj megfolyósodások helyein a geológiai és geotechnikai körülmények többé-kevésbé azonosak. Az alsó, megfolyósodó szemcsés réteg anyaga a felső, szilárdabb réteg repedésein keresztül jut a felszínre. A fedőréteg magas agyagtartalmú üledék, amelyben növényi maradványok is vannak. A megfolyósodási zónafelosztás első lépése azon formációk lokalizálása és térképre vitele, amelyek azokhoz hasonlítanak, ahol megfolyósodásokat figyeltek meg. Ez a következő eljárásokon alapult: — Közvetlen térképezés, ahol a formációk (tengerparti üledékek, a mocsári üledékek és a homokdűnék) könnyen megkülönböztethetők. — A geológiai—topográfiai térképek és a légifelvételek hasznosítása. — Nagyszámú kismélységü fúrás. Ezek segítették a kisebb mélységben (0,5—1,0 m) esetlegesen előforduló vízadó réteg és a mélyebben fekvő (0,5—7,7 m) rétegek vizsgálatát. A fúrólyukakat hálószerüen helyezték el, az érdekesebbnek ígérkező helyeken besűrítve.