Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága 199 csak akkor és addig tudja lefékezni és visszafordítani a jégkorszakok lehülési eljegesedési ciklusait, ha és amíg a vulkánikus kőzetképződés megfelelő utánpótlódást biztosít széndioxidból és más üvegház gázokból. Ha viszont a 8. ábra légköri széndioxid tartalmának és a térrszíni hőmérséklet diagramjának utolsó három adata szerinti meredek széndioxid- és hőmérséklet-csökkenés földtörténeti időléptékben folytatódik — bolygónk önszabályozó mechanizmusa átlép a 4. ábra AB szakaszába és a pozitív visszacsatolás visszafordíthatatlanul elvezet a Fehér Föld fagyhalálába. Az emberi történelemnek és bolygónk élővilágának ez a borús jövőbeli lehetősége és ennek az emberi megismerés általi megfogalmazhatósága a planetáris színjáték új felvonásának nyitányává válhat. A szaktudományok ugyanis a lehetőség felismerésén kívül az ember kezébe adták és adják az eszközöket is, amelyekkel aktív és hatékony résztvevőjévé válhat bolygónk éghajlatát és vízkörforgását szabályozó két elsődleges tényező, а СR planetáris albedó és a C

at légköri sugárzás-elnyelődés, távlati jövőbeli alakulásának. Ennek természetesen előfeltétele azonban, hogy a globalizáció küszöbéhez érkezett emberiség figyelme a belső megosztottság és a hatalmi helyzet alakulása helyett az emberi és a planetáris közjó kérdései felé forduljon. 2.6. Vízkörforgás és a növényi élettér A víz planetáris sorsának és szerepeinek vázlatos végiggondolása két szinten vezet el az egység fogalomköréhez és megvalósításának, illetve megőrzésének indítékaihoz. Az első szint: a földi vízelöfordulásoknak a vízkörforgási ciklusok általi oszthatatlan egysége. A második: magának a planetáris fejlődésnek az életcentrikus egysége, amiben a víz és a vízkörforgás sokszintű, sokcélú, és sokeszközü katalizátor. A két szint együttesen és egymást kiegészítöen valósul meg az élővilág létalapját biztosító elsődleges szervesanyag termelésben: a növényi élettér és a vízkörforgás sokléptékü és sokcsatornájú kölcsönhatásában. A növényvilág a már jóval (mintegy 3 milliárd évvel) korábban kialakult vízi életformáknak a talaj víztartalmára és mikroszkopikus élővilágára támaszkodó térhódítása és az éghajlat változások által irányított folyamatos továbbfejlődése a szárazföldeken. A viszonylag későn (alig 500 millió éve) megkezdődött, de ezután igen gyorsan (mintegy 10 millió év folyamán) a szárazföldek egészére kiterjedő térhódításnak és az ezt követő töretlen fejlődésnek két stratégiai kulcsa van. Az egyik a növényi életformák és társulásaik rendkívüli gazdagsága és alkalmazkodó képessége, ami lehetővé tette, hogy a növényvilág a két legfontosabb éghajlati tényezőnek (a hőmérsékletnek és a csapadéknak) a szárazföldeken előforduló minden fontosabb kombinációjára kiteijedjen és az éghajlat változásokhoz igazodhasson (9. ábra). Ennek ára, illetve egyik következménye, hogy a bruttó vízszükségletnek a szerves anyag termelés egységére vonatkoztatott fajlagos értéke az ariditással igen jelentős mértékben (az évi evapotranszspiráció tekintetében összehasonlítható vízbö területekhez viszonyítva mintegy ötszörösen) növekszik (10. ábra). A második kulcstényező — az előbbi egyik döntő fontosságú összetevöjekent — olyan fejlődési stratégiák és növényélettani megoldások kialakulása és fokozatos töké-