Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága 181 Az I. táblázatban címszószerüen felsorolt főbb szerepkörök (amelyeknek tartalmi sajátosságaira a későbbi fejezetek még visszatérnek) az egymásközti kapcsolódásokat tekintve a víz és a vízkörforgás természetbeni egységét és életcentrikus koherenciáját a többcélúság és a többeszköziiség széleskörű érvényében és hatékonyságában valósít­ják meg. Ez a kétirányú összehangoltság a föbb színtereken belüli szerepkörökre és a planetáris színterek összekapcsolására egyaránt kiterjed. A többcélúság ebben a vonatkozásban a víz sokszintű és sokirányú szerepeinek egy­másközti elrendeződésében és hatásláncolatában megnyilvánuló összhangra és hatékony­ságra utal. Ugyanaz a vízmolekula és vízrészecske, amelyik a légkörben energiát és létfontos­ságú biogeokémiai anyagokat szállít, vagy mint leghatékonyabb légköri üvegház-gáz a planetáris sugárzási mérleg szabályozásában vesz részt — csapadékként a felszínre jutva tevékenyen és sokirányúan részt vesz a vízi és szárazföldi élővilágban és a talajfejlödés­ben is. A többeszközüség pedig a víznek az azonos légköri, vagy élövilágbeli célokat szol­gáló és ugyanazon folyamatokat szabályozó sok más fizikai és ökológiai tényezővel ki­alakult egymáséhoz pontosan illeszkedő és egymást hatékonyan kiegészítő szerepkörei­nek összhangját és koherenciáját jelöli. A planetáris hömérsékletszabályozásban például a víz felhőzetformáló szerepkörében akkor válik a sugárzási mérleg döntő fontosságú té­nyezőjévé, amikor az albedót és a sugárzási mérleget szabályozó más tényezők és folya­matok (mint a hó- és jégfelületek melegedés okozta csökkenése, vagy a légköri páratar­talom ezzel párhuzamos növekedése) a planetáris életteret és élővilágot alapjaiban érintő pozitív visszacsatolásokat alakítanak ki és ezek közelednek az alkalmazkodó képességbeli küszöb szintekhez. Ilyen értelemben tehát a víz természeti egysége kifejezés többet jelent a vízkörfor­gás által megvalósuló utánpótlódás folyamatosságánál; magában foglalja az életteret és az élővilágot fenntartó sokrétű fizikai és ökológiai folyamatok egységes és koherens rendjébe történő pontos beilleszkedést és az azokkal összehangolt viselkedést is. 1.3. A víz társadalmilag jelentős tulajdonságai és a piacközpontú gazdálkodás Az utóbbi fél évszázadnak az iparosodott országokban világszerte tapasztalt víz­minőségi és vízháztartási gondjai és válsághelyzetei lényegileg mindig és mindenütt a kialakult pénzközpontú gazdálkodás és a piacközpontú gazdasági világrend egyolda­lúságából és kizárólagosságra törekvéséből fakadtak és fakadnak. A vízkészleteknek és a vízföldrajzi adottságoknak a II. táblázatban vázlatosan és szemelvényesen átte­kintett társadalmilag jelentős tulajdonságait csak olyan gazdálkodási és politikai rend­ben lehet egymással ésszerűen összehangolni és a gazdálkodás egészébe a társadalmi közjó feltételei és szempontjai szerint beilleszteni, amelyik fogalomkörében és mód­szertanában a naturáliákban kifejezett gazdálkodási tényezőket is bevonja és a közvet­len gazdálkodási cél szempontjából járulékos, illetve másodlagos externális hatásokat is mérlegeli. A fenti feltételeknek megfelelő gazdálkodási és gazdaságirányítási rendet a piac­mechanizmusnak a kereslet és a kínálat, illetve a termelés és a fogyasztás összehango-

Next

/
Oldalképek
Tartalom