Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

2. füzet - Szesztay Károly: A víz természeti egysége és társadalmi megosztottsága

182 Szesztay Károly II. táblázat A vízföldrajzi adottságok és vízkészletek társadalmi jelentőségű tulajdonságai (iOrlócietal. 1987) Tulajdonsági csoportok és típusok A társadalmi érték megjelenési formája I. A víz ökológiai szerepe oldó, erodáló, szállító, szabályozó, hatások; energia- és tápanyagforrás a természeti folyamatokban; a területhasználatok és más erőforrások telepítési és művelési tényezője A természeti környezethez fűződő életminőségi hatás (érzelmi, anyagi); a természeti erőforrások hasznosításával kapcsolatos gazdasági érdekek. II. Készletek alap-, nyers-, segédanyag; egészségügyi és gyógyászati eszköz; energiahordozó; közlekedési és szállítási pálya; élelemforrás; termesztési, termelési közeg; ásvány- és építőanyag-forrás; hulladék befogadó Használati, vagy piaci értékű termékek és szolgáltatások. Cél feltétel: a haszon maximalizálása. Használati mérték feltétel: a vállalt kockázat. III. Természeti kockázatok és korlátok élet és vagyon veszélyeztetettség; egészségügyi veszélyek; építési és közlekedési korlátok Eletbiztonsági, vagyon és gazdálkodási károk. Cél feltétel: a kár minimalizálása a vállalt kockázat mellett. IV. Érdekviszony alakítás, externalitás a vízrendszer egységéből fakadó kapcsolatok: „közjó" (pl. hajózás); köztulajdonú készlet; közös fejlesztési lehetőség; felvízi-alvízi kapcsolat A kapcsolat szerepe: politikai törekvésekben, nemzeti tudatban, gazdaságpolitikai célokban és gazdálkodásban. lásában betöltött sajátos és nélkülözhetetlennek bizonyult szabályozó szerepét megtartva is ki lehet alakítani (lásd például Daly és Cobb 1989, valamint Schmidheiny 1992 részletes elemzéseit és esettanulmányait). A piac és pénzközpontú gazdálkodásnak az ilyen célkitűzésű szerkezeti kiegészítése és korlátozása azonban az informatikai és intézményi megosztottsággal kialakult pozitív visszacsatolások önszervező irányzatainak tehetetlenségi ereje miatt mindmáig várat magára. Amint a 2. ábra adatai és grafikonjai mutatják a keresetek, a fogyasztás és a vagyon-felhalmozás tekintetében a pénzközpontú iparosodás történelmileg kialakult társadalmi megosztottsága egyre mélyülő és táguló ellentmondások felé sodotja a gazdagság zsugorodó kisebbségét és a létminimum körüli szegénység növekvő többségét. A vízzel, mint sorsformáló társadalmi és gazdasági jelentőségű naturáliával történő gazdálkodás sajátos adottságai és elvárásai három föbb vonatkozásban kerülnek a közjó érdekeit sértő összeütközésbe a pénzközpontú iparosodással társult piacmechanizmus kizárólagosságával. Az első az externalitásokhoz kapcsolódó érdekviszonyok kezelhetetlenségével, a második a viz használati és piaci értéke közötti kapcsolat sajátos irányzat változásainak figyelmen kívül hagyásával, a harmadik pedig a gazdaság irányítás és a gazdálkodási döntések informatikai megalapozásának hiányosságaival válik egyre fokozódó társadalmi feszültségek és károsodások forrásává. A gazdálkodási rendszer elméleti alapjait és a gazdaság irányítás stratégiai irányzatait egyaránt érin-