Vízügyi Közlemények, 2001 (83. évfolyam)

1. füzet - Kozák Miklós: A vízerő-hasznosítás jelene, jövője, a társadalom és a környezet védelme

130 Kozák Miklós felelősséget? És ha meg is valósulna a XXI. sz. végére, addigra örökre megsemmisül a föld kalorikus ásványvagyona, de mi lesz utódainkkal? Emberhez méltó ez a felelőtlenség? Az energiatermelő rendszerek összehasonlitásánál mindenféle pozitív és negatív hatást figyelembe kell venni. Ma erről szó sincs és a tények elhallgatása eléggé nyilvánvaló. A vízenergia, a nemzetközi adatok és vélemények szerint is a legkörnyezetkímélőbb (EE 1998, Hatvani 1999, Kocsis 1999, Schmidt 1999). Hívei vagyunk valamennyi megújuló energiaforrásnak, de pl. a kaliforniai szélerőművek környékén a telkek ára nullára esett le a kibírhatatlan zaj miatt. A biomasszára épülő energiatermelés is légszennyezéssel jár, de nyersanyaga legalább újra termelhető. A kalorikus erőmüvek salak és pernye hegyeivel agrotechnikailag értékes területeket tesznek tönkre és szennyezik a vízkészleteket. Az újonnan feltárt szén — olaj és földgázmezők kitermelése pedig egyre költségesebb. Ezek után elgondolkoztató, hogy a vízerőmüvek ellen tiltakozók, magukat „környezeti misszionáriusoknak" képzelők vajon a környezetet és az egész emberiség érdekeit védik-e vagy mit? A különböző energiafajták alkalmazásának feltételeinél olyannyira hangoztatott „esélyegyenlőség és versenyképesség" elve tehát mindaddig üres szólam és a társadalom félrevezetése marad, amíg tételesen nem biztosítják minden energiatermelésnél a valóban ,,fenntartható fejlődés " leglényegesebb feltételeit: - A fosszilis tüzelőanyag ásványvagyon pazarló felhasználásának mérséklését eredményező világszintü, globális hatású intézkedések kidolgozását; - A környezetvédelem elsődlegességének tudatosítása a jövő társadalma biztonsága érdekében; - A világ energia mérlegében ma legnagyobb részarányt képviselő vízenergia mellett a többi megújuló energiahordozók világpiaci versenyképességének — akár hatósági intézkedések útján — megszervezése a fosszilis energiafajták adóztatása révén. Bár ez a módszer az energiaköltségek növelését okozná, egyúttal takarékosságra ösztönözné a felhasználókat; - A megújuló energiahordozók részarányának növelése mellett az üvegházhatás csökkentésének másik leghatékonyabb lehetősége az atomenergia hasznosítása atomerőmüvekben. Ennek előfeltétele a biztonságos reaktor technológia alkalmazása mellett a radioaktív hulladékok környezetkárosítási veszély nélküli tárolásának kidolgozása. Mindaddig, amíg ezek a feltételek nem teljesülnek, a jelenlegi energiapolitika eléggé hazardírozó jellegű, amiért a világ egyetemlegesen felelős. Ami a megújuló energiákat, s benne a vízenergiát illeti, ezek mai törvénye így fogalmazható meg (Kozák 1985). Az a megújuló energiaforrás, ill. vízerőkészlet ami „tegnap" még nem volt gazdaságos, az mára már gazdaságos lehet, és ami ma még nem gazdaságos, az „holnap " biztosan az lesz. Ebben határozott a meggyőződésem. Tehát: a sokat hangoztatott fenntartható fejlődés" szlogen, mindaddig szemfényvesztő ígérgetés marad, amíg a társadalom meg nem oldja a biztonságos, a környezetet nem szennyező, nagy távlatban is biztonságos energiaellátását.