Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Szlávik L.-Ijjak I.: A magyar vízgazdálkodás jellemzése (Eurowater)

70 Szlàvik L.—ljjas I. XIII. táblázat Vízigény és a tényleges vízhasználat Magyarországon (1993) (10

6 m

3/év) Felhasználó Vízigény Vízhasználat Lakosság 1559 1095 Ipar 4908 4432 Mezőgazdaság 2328 682 Összesen 8795 6209 A felszíni és felszín alatti vízigény és vízkészlet adatok összegét mutatja a XIII. táblázat. A 8,8 milliárd m

3 évi vízigény 40 év alatt emelkedett erre az értékre 1 milliárd m

3/év-ről. Az utóbbi évtizedben az igény valamelyest csökkent a gazdasági szabályozók fokozatos érvényesülése miatt. A mezőgazdaság vízfogyasztása csökkent a tulajdonosi szerkezet átalakulásával összefüggésben. Az ipar hűtővíz fogyasztása az energiatermelés miatt (Paksi Atomerőmű a Duna mellett) növekedett. Az ipar a közel 4,5 milliárd m

3s^' év vízkivételnek ma legalább 80%-át hűtésre használja és újra használható állapotban juttatja vissza. A tényleges vízfelhasználás (ipar, mezőgazdaság és lakosság) mintegy 3,0 milliárd m

3/év. A mezőgazdasági, energiagazdálkodási és ipari vízigények jelenleg általában kielégíthetők. Az igények jövőbeli alakulását a gazdasági szektorok közép- és hosszú távú terveinek hiányában nehéz előrebecsülni. Az utóbbi években a mezőgazdasági és ipari vízfelhasználás is jelentős mértékben csökkent a felhasználók gazdasági nehézségeinek következményeként. Arra kell törekedni, hogy a mezőgazdaság és az ipar újraszerveződése és fejlődése ökológiailag harmonikus módon valósuljon meg. A Duna—Tisza közi hátságon korlátozni kell a felszín alatti vizek engedély nélküli kitermelését öntözési célra. Az ivóvíz minőségű vízigények kielégítése több, mint 90%-ban a felszín alatti vízkészletekből történik. A felszín alatti vizekre épül a termálturizmus és a gyógy-idegenforgalom, amelyre lehetőséget ad Magyarország kedvező geotermikus helyzete. A felszín alatti vizek ezen kívül a jelentkező vízigények általános hozzáférési lehetőségét is biztosítják, hiszen olyan térségekben is beszerezhetők, amelyek felszíni vizektől távol esnek, vagy ahol a felszíni vízkészletek mennyisége, illetve minősége nem megfelelő. így felszín alatti vízkészletet használnak az Alföld jelentős részén öntözésre és számos ipari tevékenység vízellátási bázisaként is. A felszín alatti vizek nagy mértékű használata több helyen kisebb-nagyobb mértékű vízszint-süllyedést eredményezett. A túlzott mennyiségi igénybevétel ellensúlyozására fogalmazódott meg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi törvényben, hogy nem engedhető meg az utánpótlódás mértékét tartósan meghaladó vízkészlet használat. A felszíni vízkészletek döntően az ország három nagy folyójához: a Dunához, a Tiszához és a Drávához kötődnek. Magyar sajátosság, hogy a Duna vízgyűjtőjéhez tartozó nyugati országrész (kb. az ország fele) a felszíni vizek több mint kétharmadával, míg a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozó keleti országrész még a felszíni folyóvizek egyharmadával sem rendelkezik. Ugyanakkor a felszíni vizek egyik legjelentősebb hasznosítási formája, az öntözés a Tisza vízgyűjtőjén, az ország keleti felén, az Alföldön jelentkezik. E térség