Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Somlyódy L.-Buzás K.-Clement A.-Licskó I.: A települési vízgazdálkodás stratégiai kérdései
652 Somlyódy L.-Buzás К,— Clement A.—Licskó I. VII. táblázat Vízi közmüvet üzemeltetök száma Egy üzemeltető által ellátott települések száma Ivóvízszolgáltatás Csatornaszolgáltatás Víz- és csatornaszolgáltatás Egy üzemeltető által ellátott települések száma Üzemeltetők száma 1 149 116 167 2-10 120 60 128 11-50 39 14 39 >50 16 — 16 Összesen 324 190 350 által jóváhagyott vízdíjak (és csatornadíjak) testületi elfogadására korlátozódik. Hasonlóképpen elválik a szolgáltatási kötelezettség a tulajdontól az önkormányzatok tulajdonában lévő regionális vízi közmüveknél. A helyzetet bonyolítja az azonos feladatú létesítmények kétféle jellege is: a kizárólagos állami tulajdonú vagyon forgalomképtelen, míg az önkormányzati törzsvagyon korlátozottan forgalomképes (Reich— Printz 2000). A tulajdonviszonyok változása mellett, részben attól függetlenül, a szolgáltatási árak gyors növekedésével mérséklődő vízfogyasztás a kapacitások kihasználtságának csökkenését eredményezte (és fokozta a kedvezőtlen hálózati vízminőségi gondokat). A csökkenés mértéke az ivóvíz fogyasztásában 1999-re elérte a 40%-ot (a csökkenés a lakosságnál 35%, míg a mezőgazdaságban és az iparban 57% volt). Ez rontotta a gazdálkodás jövedelmezőségét, különösen az állami tulajdonú, nagy, regionális szolgáltatóknál. Az üzemeltetői struktúra szétaprózódott, instabil rendszerében, melynek fenntartásához nem szociális alapon működő díjtámogatási rendszer is hozzájárul, a hatékonysága mellett az üzemeltetés szakszerűsége és az ellátás biztonsága is sok esetben veszélybe került. Az új üzemeltető szervezetek a cégbírósági bejegyzéssel jönnek létre. A bejegyzésnek azonban nem feltétele a feladat ellátására való alkalmasság (szakmai felkészültség, felszereltség és elegendő tőke meglétének) igazolása, illetve bármilyen működési engedély felmutatása. A tulajdonosi szerkezet változásával olyan üzemeltetési szervezeti formák alakultak ki, melyek az ellenőrző hatóságok számára sok esetben átláthatatlanok, és egyes esetekben a hatályos jogi szabályozásnak is ellentmondanak. Nélkülözik a vízellátás biztonsági garanciáit, (sőt nagy számban jelentkeztek a tulajdonviszonyokat szabálytalanul vagy jogszabályi alap nélkül átrendező megoldások is). Ez az állapot a tulajdoni felaprózódás mellett az önkormányzatoknak sokszor üzemeltető nélkül átadott közmüvagyonnak, és nem elhanyagolható részben a jogszabályi háttér hiányának következménye. Az üzemeltetés biztonságát, főként a kis szolgáltatóknál a szakismereti hiányosságok mellett az alacsony tökeellátottság veszélyezteti. Az ilyen üzemeltetők kritikus helyzetűnek tekinthetők, akiknél bármikor csődhelyzet állhat elő. Ennek áthidalására az ugyancsak rossz anyagi helyzetben lévő, tulajdonos önkormányzatok nem minden esetben lesznek képesek. A szolgáltatás fenntartása csak állami beavatkozással oldható meg.