Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
3-4. szám - Somlyódy L.-Buzás K.-Clement A.-Licskó I.: A települési vízgazdálkodás stratégiai kérdései
A települési vízgazdálkodás stratégiai kérdései 635 III. táblázat A tápanyageltávolítás lehetőségei a LEÉ függvényében |(1>—(4)] Paraméter Koncentráció a tisztított szennyvízben Eltávolítási hányad ÖP (1) 2 mg P/l (10 000-100 000 LEÉ) 1 mg P/l (>100000 LEÉ) (3) 80% ÖN (2) 15 mg N/l (10 000-100 000 LEÉ) 10 mg N/l (>100 000 LEÉ) (4) 70-80% vezetendő ipari szennyvizek előtisztítását, az iszapkezelést és lehetőség szerinti újrahasznosítást, továbbá az elfolyó szennyvíz rendszeres, 24 órás, hozamarányos mintavételezését és ellenőrző mérését (például 50 000 LEE felett kéthetente, ami lényegesen több mint amit a hazai gyakorlat követ). 2.1.2. Az irányelv értelmezése és értékelése. Ez több szempontból is fontos: nem biztos, hogy az mindent pontosan definiál (ez tudatos is lehet); komoly költségvonzatokkal bíró, hibás és leszűkített interpretálásra is módot nyújthat és nem feltétlenül tükrözi kielégítően a hazai viszonyokat. - Az irányelv nem ír elő semminemű technológiai megoldást. Nem definiálja, mi a biológiai tisztítás (és lehetővé tesz „egyenértékű" eljárást), csak az elérendő paramétereket adja meg (a megállapítás érvényes a foszfor és a nitrogén eltávolítására is). Például, ha a biológiai tisztítást (hibásan) az eleveniszapos módszerre szűkítjük le, a vonatkozó kategóriában a kívánalmaknak tökéletesen megfelel az olcsóbb nagy terhelésű eljárás. Az előny, hogy mód van viszonylag olcsó technológia alkalmazására, amely azonban a nitrifikáció hiánya miatt a befogadó kívánalmait - kis hígulási arányok esetében - biztosan nem elégíti ki. I lyen szempontból a direktívából nem a tényleges megoldás, hanem csupán a minimális kívánalom vezethető le. Súlyos problémát jelent, hogy a „vizek jó minőségén" túl az EU-keretirányelv-tervezet (és a magyar szabályozás) nem határoz meg egyelőre jogi hatállyal bíró befogadó kritériumot vagy vízminőségi célállapotot, amely segítségével, a többi emissziót is figyelembe véve a „kör bezárható lenne" (Somlyódy— Hock 2000) Utóbbi azonban nagy hígulási arányok mellett jelenthet túlzott mértékű, drága tisztítást. Itt (elvileg) a „kevésbé érzékeny" területek definíciója jelenthet mozgásteret: az irányelv a 150 000 LEE feletti tartományban, igazolt esetben lehetővé teszi az olcsó mechanikai és kémiai tisztítást is. — Vitára és félreértelmezésre adhat módot az „érzékenység' definíciója. így például foszforlimitált édesvizű tavaknál a költséges nitrogéneltávolítás megkérdőjelezhető, ivóvíztározóknál pedig a magas nitrátszint miatt pontosan ez lehet a fontos. Ezek mérlegelésére - a vízcsere intenzív voltával együtt - a II. melléklet ugyan lehetőséget nyújt, a gyakorlati „bizonyításnak" az esélyei azonban roppant kicsinyek. Az „öblöket elérő folyók" kitétel helytelen interpretálása pedig egész Magyarországot minősítheti „érzékenynek" (lásd később).
