Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Buzás K.-Clement A.-Licskó I.: A települési vízgazdálkodás stratégiai kérdései

636 Somlyódy L—Búzás K.-Clement A.—Licskó 1. Megkérdőjelezhetők az előírt határértékek is: a foszfor esetében például a Balatonhoz hasonló érzékeny tavaknál kívánatos „lemenni" a 0,5 mgP/1 szintre (III. táblázat). - Az EU- és a hazai szabályozás sok szempontból eltér egymástól. Ennek számos elemére már hivatkoztunk, itt csak néhány további adalékkal szolgálunk. így például a hazai szabályozás nem alkalmazza paraméterként a BOI

5-öt, de a KOI határérték - területi kategóriától függően lehet szigorúbb, mint az EU-rendszeré. ÖN-re nincsen előírás. A határértékek különbözősége cseppfolyós helyzetet teremt: a környezetvédelmi hatóság a két rendszer között kénytelen „lavírozni", és esetenként a költségeket növelő, „irracionális" határérték-kombinációk is születnek. - A hazai szakma nem definiálja a 2000 LEE alsó korlátot. Ivóvízellátásunk az EU-országok többségével szemben alapvetően a felszín alatti vízbázisokra épül. A sérülékeny vízbázisokat a településmérettől függetlenül védeni célszerű (ez prioritástól és a település méretétől függően azonban nem automatikusan jelenti a drága csatomázást). Fontos szerepet játszanak a magas talajvízállású települések is, ahol a csatornázás szinte elkerülhetetlen. 2.2. A csatornázási és szennyvíztisztítási stratégiák kidolgozása és értékelése A csatornázási és szennyvíztisztítási változatok és stratégiák kidolgozása és értékelése érdekében az ország egészére kiteijedő, összetett, több szempontú elemzési módszert fejlesztettünk ki (Búzás et al. 2000, Somlyódy et al. 1999). Főbb elemei és lépései: 2.2.1. Az adatbázis térinformatikai (GIS) rendszerhez kapcsolva - nem kis erőfeszítések révén - tartalmazza a településeket és azok főbb jellemzőit (lakosszám, meglévő vízi infrastruktúra — vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás — az OVF víziközmü-nyilvántartás alapján), ezek településméret szerinti felbontását, az alapvető felszíni vízrajzi adatokat, az érzékeny és különböző szintű sérülékeny területeket (a VITUKI-tól), a felszíni vizek minőségi adatait (a KGI adatbázisából), továbbá mindezek egymáshoz rendelését (például a sérülékeny területek és a települések, vagy valamely adott település(csoport) és a hozzá tartozó, legközelebbi vízminőségi észlelési hely összekapcsolása). A vízgazdálkodásban az informatika területén sok megoldandó feladat jelentkezik. A meteorológiai, hidrológiai, vízminőség, vízi közmű stb. adatok a legkülönbözőbb helyeken állnak rendelkezésre, és valamely probléma kapcsán az összegyűjtésük a legnagyobb gond. A gyakorlat által megkívánt „integrált" használatuk még nehezebb, hiszen a legtöbb esetben nem ennek megfelelő szempontok szerint végezték az észleléseket. Gyakran hiányos az adatok ellenőrzése és értelmezése, és nehézségekbe ütközik az egységes értékelés. Ez a magyarázata annak, hogy viszonylag egyszerű jellemzőkre is ellentmondó adatok állnak rendelkezésre. A vízi közmüvekkel kapcsolatban például az ivóvíz- és csatornaszolgáltatási adatok a lakás számára, míg a szennyvíztisztítási jellemzők a hozamra vetít-