Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Szlávik Lajos: Magyarország árvízvédelmének stratégiai kérdései

Magyarország ái~vízvédelmének stratégiai kérdései 561 tására szolgálnak (a Duna völgyében 2, a Tisza völgyében 9 db) és a fővédvonalakon esetleg áttörő árvíz megfékezésére vagy terelésére kialakított védvonalak. Az évtizedeken át folytatott fejlesztési munkák eredményeként úgy minősíthető, hogy 2421 km hosszúságú töltés felel meg az elvárt biztonságnak. A még erősítendő védvonalak hossza mintegy 1500 km. Az árvízi szükségtározó műszaki létesítményekkel időszakos tározásra alkalmassá tett terület, amelynek igénybevételére csak rendkívüli helyzetben, a fővédvonal kritikus állapota esetén — nagyobb károk és árvízkatasztrófa elhárítása érdekében — kerülhet sor, egyébként a tározásra szolgáló terület alapvető rendeltetésének (mező- vagy erdőgazdálkodás) megfelel. A szükségtározás célja az árhullám szállította vízmennyiség egy részének átmeneti visszatartása, és ezzel az árhullám tetőzési magasságának csökkentése. Annak, hogy nem üzemi, hanem ideiglenes árvíztározóról beszélünk, elsősorban gazdasági okai vannak. A tározásra szolgáló terület nem kerül kisajátításra, azt az ilyen célú felhasználásra jogi úton kijelölik. Ennek következtében a területen felhasználási korlátozások (pl. építési tilalom) lépnek életbe. A szükségtározó elárasztására irányuló döntés minden esetben egyedi mérlegelés eredménye. A döntéshozónak a védelmi helyzet mellett a várható gazdasági következményeket is számításba kell vennie. A szükségtározó igénybevételével jelentős költségek és károk járnak együtt, amelyeket az állam köteles megtéríteni a terület tulajdonosai részére. A létesítmény/tevékenység elnevezése is arra utal: az igénybevételre—jogi értelemben — szükséghelyzetben kerülhet sor. A szükségtározás viszonylag új eszköz a hazai árvízvédelemben, új fogalom a szakirodalomban (Szlávik 1998). 1966 óta mintegy 30 szükségtározásra került sor a Körösökön, a Lajtán, 1999-ben és 2000-ben a Bodrogon, a Zagyván és mellékvizein, valamint magyar példa nyomán a Körösök romániai és a Bodrog szlovákiai vízgyűjtőjén. Jelenleg 11 kiépített vagy kijelölt árvízi szükségtározó van hazánkban, ezek teljes területe 220 km

2, térfogatuk 383 millió m

3. A szükségtározás csak ott lehet hatékony, ahol a folyón érkező és a kivezetésre kerülő vízhozam azonos nagyságrendű. A kisebb folyóink és kisvízfolyásaink árvízvédelmének fejlesztésében a szükségtározásnak jelentős tartalékai vannak. A gépi földmunka az 1950-es években, a tömörség mérése és ellenőrzése a 1970es években terjedt el Magyarországon. A korábban épült fóldmüvekre a kordélyos-talicskás építési mód voltjellemző. Ezen meglévő őstöltések a földmüvek többszöri bővítése eredményeként a gát belső magját adják, és azt újabb részek (mint a hagyma héjai) két oldalról veszik közre. Az árvízvédelmi töltések, s az azokat keresztező különféle műtárgyak (pl. zsilipek) állapota az utóbbi években észrevehetően romlott. Fenntartásukra az 1980-as évektől kezdődően az állami költségvetésből - reálértékben — egyre kevesebb forrás jutott. Különösen a Tisza-völgyi, kötött talajból épített töltések állékonysága csökkent, ugyanis a hosszan tartó, mintegy évtizedes száraz időszak hatására a töltések erősen megrepedeztek. Az ország árvízvédelmi töltésein 1200 olyan veszélyes állékonysági mutatójú, lokálisan gyenge, egyenként 50-200 m hosszú szakaszt ismert, melynek árvízvédelmi biztonsága nem megfelelő, ezen belül 257 olyan szakasz van, amely sürgős beavatkozást igényel. A védvonalakat számos építmény (zsilip, csöátvezetés stb.) keresztezi (számuk csaknem két és fél ezer), amelyek között vannak 80-100 évesek, rendkívül gyenge műszaki állapotúak is. Jelenleg több mint ötven műtárgy sürgős javítást, beavatkozást igényel.