Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Szlávik Lajos: Magyarország árvízvédelmének stratégiai kérdései

562 Szlávik Lajos Szólni kell még az ún. helyi vízkár-elhárítási feladatok nagyságrendjéről is. A kisvíz­folyások összes hossza hazánkban 35 000 km, ebből 1500 települést több mint 1800 ki­sebb patak szel át, amelyek belterületi szakaszának hossza mintegy 6000 km. Az állami kezelésben lévő 5500 km kis vízfolyás 80%-a kiépült, 20%-a rendezetlen. Árhullámaik csökkentésére 169 millió összes térfogatú tározókapacitás szolgál. A kiépített medrek a külterületen a 3-10 évenként, belterületen a 30-50 évenként előforduló árvizeket képesek elöntés nélkül elvezetni. 1.4. A mértékadó árvízi előírások A magyarországi folyók ármentesítésének kezdetétől az árvízvédelmi töltések magasságát az előfordult legnagyobb árvizek tetőző szintjeihez viszonyítva határozták meg. Ehhez igyekeztek kiépíteni, erősíteni a védmüveket. Az árvizek tetőző vízszint­jének növekedése a mértékadó árvízszintek újabb és újabb módosítását tette szüksé­gessé. Emiatt nemhogy a különböző folyókon, de még azonos folyók különböző szakaszai mentén megállapított mértékadó árvízi paraméterek sem voltak összehasonlíthatóak, nem lévén azonos fizikai alapúak. Az adatsorok hosszának növekedése később már lehetőséget adott arra, hogy az árvizeket ne csak magasságukkal, hanem előfordulásuk gyakoriságával is jellemezzék. Ez a mértékadó árvízszintek fogalmának átértékeléséhez vezetett: a továbbiakban azo­kat már nemcsak az előfordult maximumokhoz, hanem a meghatározott gyakoriság­hoz tartozó szintekhez is kötötték. A hosszan tartó árvizek rámutattak arra is, hogy a védvonalak magassági előírásait ki kell egészíteni a tartósságra vonatkozó elő­írásokkal is. Megszületett a mértékadó árvíz fogalma, és kidolgozták az azokra vonat­kozó előírásokat. A mértékadó árvíz — a jelenleg érvényes előírások szerint — azt a deklarált árvíz­szintet és tartósságot (együttesen: árvízi terhelést) jelenti, amellyel szemben az adott társadalomban biztonságos védelmet nyújtanak a mentesített területen élők számára, s amelynek elviselésére az árvízvédelmi müveket méretezni kell. Nagyságának megvá­lasztása függ a társadalmi—gazdasági fejlődés adott fokán igényelt biztonságtól, és az ország (vagy az érdekeltek) gazdasági teherviselő képességétől, mint reális lehetősé­gétől. Előírás szerinti kiépítettségúnek tekinthető az a védvonal, amely a mértékadó árvízi terhelést biztonsággal elviseli. A tudományos eszköztár időközben bekövetke­zett bővülése lehetőséget adott a mértékadó árvíz valószinüségi alapon történő meg­határozására (OVH 1976, VITUKI 1976, Bencsik 1984). A mértékadó árvízi előírásokat három tényező együttesen jeleníti meg: — A mértékadó árvízszint értékére vonatkozó előírás szerint Magyarország folyóira a számított 100 éves átlagos visszatérési idejű jégmentes árvizet kell mértékadónak elfogadni. Kivételnek minősülnek Budapest, Győr, Szeged és az algyői olajmező védvonalai, amelyeket az 1000 év visszatérési időre méreteznek és az Esztergom­déli országhatár Duna-szakasz, amelynél a védmüveket az eddig előfordult legma­gasabb jeges árvizek burkoló felszingörbéjére tervezik. — A töltések terhelésére mértékadó elöntések időtartama az adott szinteket 1%-os va­lószínűséggel meghaladó vízállások tartósságának napokban kifejezett időtartama.

Next

/
Oldalképek
Tartalom