Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Istvánovics V.-Somlyódy L.: Az ökológia, a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolata

544 Istvánovics V.-Somlyódy L. vőben meg kell jelennie az árvízvédelemnek, a belvízszabályozásnak és a diffúz szennyezések elleni védekezésnek, a vízgyűjtők anyagforgalma zártabbá tételének. A folyamatba az ökológiai értékteremtés beilleszthető, és megfordítva, ökológiai ismereteink előnyösebb, hatékonyabb megoldásokat alapozhatnak meg. A belvízszabályozás és a felszín alatti vízkészletek hasznosításának módja nagy tájegységeink vizes és szárazföldi élőhelyarányainak megőrzése szempontjából egyformán fontos. A felszín alatti vizek hasznosításának egyetlen elvi korlátját a megújuló készlet jelentette (Simonffy 2000). A legutóbbi aszályos időszak tapasztalatai a Duna-Tisza közi homokhátságon azt mutatták, hogy a felszín alatti vízkivétel meghaladja a fenntarthatóság ökológiai korlátját, amely a hosszú távon megújuló készletnél alacsonyabb. A Duna-Tisza közén a megoldás a felszín alatti vízkivételek korlátozása, esetleges kiváltása felszíni vízkészletekkel és a maximális vízvisszatartás biztosítása a belvízelvezetés rendszerének felülvizsgálatával. A hasznosítható felszín alatti vízkészletek felülvizsgálata során a növényzet életében fontos szerepet játszó talaj vízpárolgás mint ökológiai vízigény már megjelenik (Simonffy 2000). Ahhoz, hogy a belvízelvezetés és a felszín alatti vízkivétel ökológiai korlátjait pontosítsuk, a természetes növénytársulások és a talajvízszint-változás kapcsolatának előrejelzésére alkalmas modellek fejlesztése elengedhetetlen. 6. A természet védelmére vonatkozó jogszabályok, szemléleti problémák A hatályos természetvédelmi törvény a rezervátum szemlélettel szakítva valamennyi természeti elem általános védelmét helyezi középpontjába (Aradi 1998). A víz hangsúlyos szerepet kap, mint a biodiverzitás jelentős részét hordozó élőhely. A törvény nem közvetlenül a vizeket, hanem a vizekhez kötődő fajokat, társulásokat védi. Ex lege védelemben részesíti a lápokat, szikes tavakat, forrásokat, víznyelőket és azok vízgyűjtőit (MAB bioszféra rezervátumok). A törvény külön rendelkezik a védett területek és a nem védett természeti területek fenntartásáról, kezeléséről, használatáról. „Természeti területnek" minősíti azokat az élőhelyeket, amelyeket döntően természetközeli állapotok jellemeznek, megfelelő kezeléssel természetvédelmi értékük viszonylag könnyen növelhető. A természeti területekjegyzékét a környezetvédelmi miniszter a földmüvelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel együttes rendeletben teszi közzé. Az élőhelyek általános védelméről szóló fejezet tartalmazza az ilyen területek használatára vonatkozó szabályokat. Előírja például a vízfolyások és tavak természetes és természetközeli állapotú partjainak megőrzését (beépítési tilalom, veszélyes anyagok kijuttatásának tilalma), a vízépítési munkák természetkímélő végrehajtását, kötelez a természetes és természetközeli állapotú vízfelületek, nádasok és más vizes élőhelyek megőrzésére. A természeti területek hálózata jóval kiterjedtebb mint a védett területeké, így jelentősen megnöveli a természetvédelmi hatóság feladatkörét és beleszólási jogát. Ez többek között a természetvédelem és a vízügy szoros közvetlen együttműködését, esetenként jogharmonizációt tesz szükségessé. A kiemelt oltalom biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani a tudományos,