Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Istvánovics V.-Somlyódy L.: Az ökológia, a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolata

Az ökológia, a természetvédelem és a vízgazdálkodás kapcsolata 537 tak. A mocsárrétek (Agasegyházi-rét, orgoványi Nagyrét) elégtelen vízellátása szikesedéshez, a szikes gyepek térhódításához vezetett. A buckaközi mocsarak kiszáradásával a lágyszárú növényzetet fás szárnak váltják fel. A Kolon-tó nádasaiba fás növényzet települt, amit a vízszint 0,80 m-es emelésével sikerült visszafordítani. A növényzet átalakulása nyomán csökkent a vonuló madarak egyedszáma és a fészkelő fajok száma. A DunaTisza közi hátságon észlelt talajvízszint-süllyedésért fele részben a különféle beavatkozások (rétegvíz-kitermelés, területhasználat, vízrendezés) tehetők felelőssé; ezek komolyan veszélyeztetik a vizes élőhelyek fennmaradását (Iványosi 1990, Hahn 1999). Sivataggá válhat a Kiskunság? 3.3. Szárazföldi ökoszisztémák A talaj alacsony víztartalma és magas oldott sótartalma nehezíti a szárazföldi növények vízfelvételét. Homokhátságaink magasabb térszínein a víz, a mélyebbeken a magas sókoncentráció a növényzet biomasszáját korlátozó fő tényező. Az Alföldre jellemző 500-600 mm közötti átlagos évi csapadékmennyiség nem elegendő zárt erdők kialakulásához. A zonális vegetáció a kelet-európai erdőssztyepp, melynek extrém vízgazdálkodású homoktalajainkon speciális formája, a homoki erdőssztyepp alakult ki. Eszaknyugat délkelet irányban növekszik a szemiariditás, és ezzel a homoki erdőssztyepp egyre nyitottabbá válik, egyre több és nagyobb gyep folt váltakozik az erdöfoltokkal. Szemiarid területeinken a növényállományok térbeli és időbeli dinamikáját a vízellátás változása határozza meg (Kovács-Láng et al. 1998). A rendelkezésre álló víz a tápanyagok hozzáférhetőségét is alapvetően befolyásolja, mert a gyökerek csak a vízben oldott anyagokat képesek felszívni. A vízgazdálkodási beavatkozások a talajvízszint, ezen keresztül a talajnedvesség csökkentésével, vagy éppen emelésével nagy területek növényzetét tehetik tönkre. Az előrejelzés lehetőségeinek kidolgozása fontos jövőbeli kutatási terület egyfelől a jelentős hazai felszín alatti vízhasznosítás miatt, másfelől a belvízrendezés és árvízvédelem alternatív lehetőségeinek átgondolása szempontjából. A szárazföldi élőhelyeket érintő vízgazdálkodási beavatkozások hatása általában nagyobb késleltetéssel jelentkezik, mint a vizes élőhelyek vagy a vízi ökoszisztémák esetében. Elképzelhető-e Debrecen Nagyerdő nélkül? Vajon a jövő század kisdiákjai láthatják-e még, hol sétált Fazekas Mihály, Petőfi Sándor vagy Nyilas Misi? A Nagyerdő alföldi gyöngyvirágos kocsányos tölgyeseink egyik „utolsó mohikánja". A kocsányos tölgy éves vízigénye 440 mm. Ha a legnagyobb tavaszi talajvízszint 0,80-1,50 m-nél alacsonyabb, csak kiváló talajon tud megélni. Természetes tölgyeseink a buckaközi mélyedésekbe települtek, ahol a közeli talajvíztükör kiegyensúlyozta a száraz klimatikus adottságokat (Szodfridt 1990). A Nagyerdő a homokhát és a löszhát találkozásánál fekszik, ahol a vízelvezetés és a területhasználat változása jelentás talajvízszint-süllyedést okozott. A tölgy gyökerei mélyre nyúlnak, ezért a Nagyerdő vízhiányát először az aljnövényzet megváltozásajelezte. Ma már a fák csúcsszáradása is megfigyelhető: a tölgy gyökérzónájába sem jut elegendő víz. Eredeti homoki tölgyeseink kevés helyen tudnak megújulni, mert a makkról kelő csemeték gyökérzete több év alatt éri el azt a mélységet, ahol a gyenge ka-