Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy L.-Hock B.: A vízminőség és szabályozása Magyarországon

A vízminőség és szabályozása 501 Az - egyébként nemzetközi összehasonlításban is jónak minősíthető — észlelési hálózattal kapcsolatban néhány megjegyzést érdemes tenni. A mintavételi gyakoriság az analitikai gyakorisággal nem mindig egyezik meg. Például a mintavételtől függetlenül általában havonkénti gyakorisággal mérik az anionokat és kationokat, a lebegő anyagot, valamint a nehézfémeket (alumíniumot, arzént és króm(VI)-ot általában nem mérnek). Számos vízfolyás esetében — a klorofill-a mellett-mérik a víz feofitintartalmát, a Balaton vizében pedig az algaszámot és a biomasszát. A mikrobiológiai komponensek közül — a coliformszám mellett - vizsgálják a fekál coliformot, a fekális streptococcust, a mezofil és termofil baktériumszámot, továbbá a szalmonellát. Néhány szelvényben meghatározzák a clostridiumszámot is. A szerves mikroszennyezök közül úgyszintén néhány szelvényben meghatározzák a klórozott szénhidrogének és a különböző növényvédőszer-maradványok mennyiségét is. Szórvány jelleggel végeznek a vizek toxicitását kifejező daphnia-, hal- és csíranövényteszteket. Számos szelvényben nem kerül sor a szaprobitási index, az összes nitrogén és az összes szerves szén (TOC) meghatározására. Megemlítjük azt is, hogy a mintavételi gyakoriság a gyorsabb dinamikájú komponensekre és vízfolyásokra nem mindig elégséges a trendek és az átlagterhelések megbízható meghatározásához (Clement-Buzás 1999). A jövőben számos fejlesztésre lesz szükség az észlelés és az adatok felhasználása területén. így fontos az üledék vizsgálata, a jelenlegi észlelöhálózat felülvizsgálata az EU-Keretirányelv részvízgyüjtő szemléletének (lásd később), a vízminőségi célállapot meghatározásának kidolgozása (KGI 1997, Fehér 1998) és valamiféle illesztése az osztályozás rendszeréhez (és a vízhasználatok határértékeihez), az emisszió monitorozásának gyökeres átdolgozása a kibocsátások és az általuk kiváltott vízminőségromlás közötti ok-okozati kapcsolatok felállítása céljából (lásd a következő pontot), hossz-szelvény vizsgálatok rendszeres elvégzése a fontosabb folyószakaszokra és területekre, a laboratóriumi kapacitás növelése, és a különböző laboratóriumok munkájának jobb összehangolása (interkalibráció), az adatok és a bizonytalanságok okos statisztikai elemzése (Somlyódy et al. 1986, Clement-Buzás 1999), az észlelések felhasználása országos és térségi anyagmérlegek felállítása céljából és a biológiai vízminőség jelenleginél árnyaltabb jellemzése. A felszín alatti vizekkel kapcsolatban egyszerűbb a helyzet. A törzshálózati mintavételi helyek és a mintavételek gyakorisága kielégíti az igényeket (az érvényben lévő minősítési rendszer most egészült ki). Itt inkább — a bizonytalan jogi helyzetből származó — információáramlási problémák vannak (a mérési adatok egy része nem érkezik be az értékelést végző VITUKI-ba). 2. Emissziók 2.1. Felszíni vizeket érő kibocsátások Az emisszióadatok meghatározását célzó „monitoring" használhatósága — amely elsősorban a bírságolás rendszerét szolgálja - erősen vitatható a kis mintavételi gyakoriság (2-4, legfeljebb 12 minta/év) miatt. A kevés adatból képezett éves átlagok hi-