Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Simonffy Zoltán: A hazai vízigények és vízkészletek stratégiai szempontjai

A hazai vízigények és vízkészletek áttekintése stratégiai szempontból 459 belül a mezőgazdasági és az ipari vízfogyasztás közel egyforma, a Tisza vízgyűjtőjén viszont az arány 3:1 (a különbség korábban, a jelenleginél nagyobb tiszai öntözővíz-kivételek idején ennél még nagyobb volt); — a Duna vízgyűjtőjének hasznosítható vízkészletei minden fajtánál meghaladják a Tiszáét: a felszíni készletek 2,2^4,5-szer (attól függően, hogy milyen jellemzőt tekintünk), a parti szürésüek 50-szer, a karsztvíz-készletek 7-szer, a talajés rétegvízkészletek közel 2-szer nagyobbak; - a felszín alatti készletek kihasználtsága a Tisza vízgyűjtőjén közel teljes (87%), és a szabad felszíni készletek mennyisége is lényegesen kisebb, mint a Duna térségében. 3.2. A vízhasználatok forgatókönyvei A következő 30 év alatt várható változások elemzéséhez célszerű a jövőt az igények szerinti felbontásban vizsgálni, és ezt összehasonlítani a különböző feltételek mellett rendelkezésre álló készletekkel. Ennek oka, hogy jelentős különbségek vannak - az igények mértékében, - a kielégítéshez kapcsolódó társadalmi prioritásokban, illetve - a környezeti hatásokban. Természetes, hogy vízgyűjtő szinten az igényeket, a vízhasználatokat és a rendelkezésre álló készleteket integráltan kell értékelni. Az igények szerinti elemzés során az egymásra hatásokat a készletek közötti átadódásokkal, illetve visszacsatolások révén vesszük figyelembe. Olyan változatokat és forgatókönyveket választottunk, melyek alkalmasak a kritikus állapotok bemutatására. Ezeket az elemzés főbb lépéseinek felvázolásán keresztül mutatjuk be: — A lakosság várható maximális ivóvízigényének (háztartási, intézményi és munkahelyeken felmerülő higiéniai igények) összevetése a jelenlegi és a kedvezőtlen éghajlatváltozás esetében várható felszíni és felszín alatti készletekkel. — A becsült várható ipari vízfogyasztás összehasonlítása a lakossági fogyasztás után fennmaradó készletekkel, a figyelembe vett éghajlati „szcenáriókat" feltételezve (az ipari használatnak elvileg nincs elsőbbsége a mezőgazdasági vízhasználatokkal szemben, tehát ellenőrizendő, hogy ennek kielégítése nincsen-e összeütközésben a mezőgazdasági igénnyel). — Az előzőek után fennmaradó szabad felszíni és felszín alatti készleteket viszonyítjuk az állattartás és a halastavak, majd az öntözés várható vízigényéhez. Az öntözés esetén az inverz kérdést feltéve azt is megvizsgáljuk, hogy a szabad felszíni készletek mekkora terület öntözését teszik lehetővé. Kitérünk arra is, hogy milyen különbségeket jelenthet a külföldi vízhasználatokban bekövetkező változás, a mederben hagyandó vízhozamok környezeti szempontok miatti növelése, az eltérő biztonság alkalmazása, a technológiaváltás, a készletnövelö beavatkozások és az éghajlatváltozás különböző forgatókönyvei.