Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 439 A feltételek elfogadása esetén az öntöző-vízigényben várható változások az éghajlati forgatókönyvekben megjelölt éghajlatváltozásnak megfelelően előre jelezhetők (VI. táblázat). 4. Következtetések és ajánlások 4.1. Következtetések Az üvegházgázok légköri koncentrációjának az ipari forradalmat követően különböző emberi tevékenységek következtében megkezdett növekedése, a megtett intézkedések ellenére, a jövőben is folytatódik, és ez a Föld éghajlatának globális melegedéséhez vezet. A Föld globális hőmérséklete 2030-ra 0,3—1,0 °C-kal lehet magasabb a jelenleginél, következményeként változik hazánk és hazánk tágabb térségének éghajlata. Hazánk éghajlatában megjelenik és erősödik a mediterrán jelleg: napfényben gazdagabb, szárazabb, nyáron melegebb és szárazabb, télen enyhébb és csapadékosabb lehet. Az éghajlat ariditásának növekedésével növekszik az aszályhajlam, különösen a ma is szárazabb éghajlatú alföldi területeinken, és az aszályhajlam a mainál nagyobb területre terjed ki. - A közös kutatások hiánya miatt nincsenek ismereteink arról, hogy az éghajlat miként alakul nagyobb folyóink határainkon kívül fekvő vízgyűjtőiben. A Tisza és mellékfolyói határainkon kívüli vízgyűjtőin a globális melegedés alacsonyabb fokozatában a hőmérséklet növekedése, a csapadék mind téli, mind nyári félévben csökkenése várható, magasabb és időben 2030 után valószínűsíthető fokozatában az évi hőmérséklet további emelkedése a csapadék növekedésével járhat együtt. Bizonytalanok vagyunk abban, hogy a globális melegedés 0,3—1,0 °C közötti tartományában — éppen az ezredfordulót követő évtizedeket leginkább érintő fokozati tartományban — hogyan alakul a határainkon túli vízgyűjtők éghajlata. Hasonló bizonytalansággal találkozunk a Duna vízgyűjtőjében várható éghajlat terén is. Ezek a bizonytalanságok éppen a vízgazdálkodás hidrológiai adottságai tekintetében igazán számottevő folyóin — Duna, Tisza és jelentősebb mellékfolyói, Dráva — nem teszik lehetővé vagy csak igen közelítő, spekulatív jellegűvé teszik a hidrológiai forgatókönyvek készítését; — Az éghajlatváltozás az évi lefolyásnak a csapadék mértékét meghaladó csökkenéséhez vezet, a csökkenés jelentősebb lehet az ország szárazabb, lefolyásban ma is szegény alföldi területein. Bizonytalan a csökkenés mértéke, de valószínűen mindenütt meghaladja az 5%-ot a globális melegedés alacsonyabb, és a 15%-ot a globális melegedés magasabb fokozatában. Külföldi eredetű nagyobb folyóink közül az átlagos évi lefolyás csökkenése várható a Tiszán és mellékfolyóin, ugyanakkor a Dunán és mellékfolyóin: a Rábán, a Murán és Dráván lényeges változás nem valószínű. Valamennyi vízfolyásunkon valószínűsíthető az évi lefolyás átrendeződése: a téli lefolyás inkább - főleg a globális melegedés magasabb fokozatában - növekszik, a nyári lefolyás az évit meghaladó mértékben csökken. Az első hóolvadásből eredő árhullám, főként az alacso-