Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 425 kailag megalapozott vízmérlegmodellek bizonyulnak. A fizikai (konceptuális) modellek számos változatát dolgozták ki igen eltérő tér- és időbeli felbontással. A modellek tér-és időbeli léptéke az éghajlati hatásvizsgálatokban is alapvető kérdés: ezeket úgy kell megválasztani, hogy a modell kellően visszaadja a hidrológiai folyamatok sztochasztikus struktúráját, ugyanakkor a modell adatigénye, különös tekintettel az éghajlati forgatókönyvek által biztosított adatokra, kielégíthető legyen. A modell megválasztása minden esetben e két követelmény közötti kompromisszum eredménye (Kundzewicz—Somlyódy 1997). Az éghajlati hatásvizsgálatokban leginkább havi időléptékű hidrológiai modelleket alkalmaznak. Az időjárás-generátorok olyan, a meteorológiai idősorok „előállítására" alkalmas eljárások, amelyekkel létrehozott mesterséges idősorok statisztikai szerkezeteminél jobban hasonlít az észlelésből nyert idősorok együttesének statisztikájához, miközben adott statisztikai jellemzői (elsősorban a hosszabb időszakra vonatkozó átlagai) megegyeznek az éghajlatmodellekben előre jelzett értékekkel. Mivel az éghajlatmodellek a statisztikai paraméterek közül is szinte kizárólag csak az átlagokra adnak becslést, alapvető probléma marad, hogy miként változnak meg az időjárás-generátor számára bemeneti adatot jelentő éghajlati statisztikai paraméterek: a szórás, a magasabb momentumok, az eloszlási függvények jellemzői. Az időjárás-generátorok éghajlati modellekhez való csatlakoztatásának módszertani kérdései ma még nem teljesen megoldottak (Mika—Wantuchné 1997). A statisztikai paraméterek becslésére leginkább alkalmazható módszerként a térbeli „leskálázásnál" is alkalmazható statisztikai eljárások javasolhatók, esetleg az észlelési adatsorokban talált időbeli vagy térbeli analógia alapján. Bármely eljárást is követjük, az időjárás-generátorral előállított adatsorokat természetesen adott évre vagy napra szóló előrejelzésként nem szabad értelmezni, a generálás jelentősége az, hogy valamennyi időjárási anomália és szélsőség megfelelő arányban képviselteti magát az előállított (szintetikus) adatsorokban (Mika 1999a). Az éghajlati hatásvizsgálat négy egymásra épülő lépésből áll: - a modell megválasztása vagy konstruálása az éghajlati hatásvizsgálat céljával és a rendelkezésre álló adatokkal összhangban, - a modell kalibrálása, azaz a modellparaméterek meghatározása. A modell kalibrálásának eredményessége, magának a modellnek megbízhatósága a modellel számított és a ténylegesen észlelt adatsorok, idősorok összehasonlításával értékelhető, — a modell független adatokon történő kipróbálása (verifikálása). Ez az éghajlati hatásvizsgálatok leginkább problémát jelentő lépése, mivel többnyire nem állnak rendelkezésre a modell kalibrálásához felhasználttól eltérő, az új éghajlati állapotnak megfelelő idősorok sem az éghajlati, sem a hidrológiai adatokra, — a modell alkalmazása az új (feltételezett) éghajlati adatoknak megfelelően. Valamennyi módszer használatának legnagyobb bizonytalansága, hogy mennyire fogadható el a múltbeli adatokon konstruált modell az új, megváltozó éghajlati körülmények között, mennyire feltételezhető a modell stabilitása. Az éghajlatváltozás hatással lehet magukra a modellparaméterekre. A modellek stabilitásának problémája a több model Iparamétert használó konceptuális modelleket éppúgy érinti, mint az egy-