Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai 423 éghajlati elemek között regressziós kapcsolatok elemzése, a paleoklima adatainak elemzése, regionális energia- és vízmérleg-modell, általános cirkulációs modellek alapján korábban végzett vizsgálat eredményeinek interpolálása alapján történt (

Mika 1999b). Ezek alkalmazhatósága az alábbiak szerint jellemezhető: — A trendelemzések — a hőmérsékleti és csapadék idősorok hosszú idejű változásában felismert trendek folytatásával — a globális hőmérséklet alacsonyabb, legfeljebb 0,5 °C-ig terjedő szakaszában adhatnak közelítő becslést a várható változásokra; — A regressziós kapcsolatok alapján a félgömbi (globális) melegedés legfeljebb 0,7 °C-ig teijedő tartományában adható előrejelzés. Az előrejelzés alapja három magyarországi térség (Kisalföld, Duna-Tisza köze, Tiszántúl) téli és nyári hőmérséklete, illetve csapadéka, és az északi félgömb óceánok feletti és kontinensek feletti súlyozott átlagos hőmérséklete és/vagy a kontinens-óceán közötti hőmérsékleti különbsége között kimutatott regressziós kapcsolat. Az eredetileg az 1881—1980. évek adatain kidolgozott regressziós kapcsolatokat a későbbiekben az 1981-1995. évek adatai alapján ellenőrizték, az ellenőrzés igazolta a megelőző száz évben fennállt kapcsolatok erre a másfél évtizedre megmaradó érvényességét; — A globális hőmérséklet-emelkedés magasabb, 1 °C-os értéke esetén a regressziós kapcsolatok már nem alkalmasak az éghajlati elemek előrejelzésére. Ilyen esetre némi tájékoztatás a holocénkori éghajlati optimum analógiájábó\ nyerhető; — A regionális energia- és vízmérleg-egyensúlyi model\e\ (EWBM) végzett vizsgálat (Mika et al. 1991 ) a Tisza mintegy 36 ezer km

2 kiterjedésű sík vidéki vízgyűjtőjére ad előrejelzéseket az éghajlati elemek várható alakulására a globális melegedés 0-1 °C közötti tartományában. Az energia- és vízmérlegegyenletek összetevői a relatív napfénytartam értékén keresztül kapcsolódnak a félgömbi súlyozott átlagos hőmérséklethez, illetve a kontinens—óceán közötti hőmérsékleti különbséghez; — A globális melegedés 0,7-1,0 °C fokozataira néhány korszerű-az Egyesült Királyság meteorológiai szolgálata által kifejlesztett UKTR tranziens modell, illetve DKRZ/GCM-modell eredményeinek térbeli interpolálása adhat tájékoztatást a hazánkban várható éghajlatváltozásra. A vízgazdálkodási stratégia kérdéseinek vizsgálata során, az éghajlati forgatókönyvekben az egyes éghajlati elemek várható változásait azok különböző módszerekkel számított értékeinek súlyozott átlagai adják. Átlagosnál nagyobb súllyal vannak figyelembe véve a regressziós módszer eredményei a csapadék, illetve a nyári hőmérséklet forgatókönyveiben, míg átlagosnál kisebb súllyal a trend összehasonlítás és az EWBM-módszer eredményei valamennyi éghajlati elem téli félévi értékeinél, a paleoklima rekonstrukcióra épülő módszer eredményei, a nyári hőmérséklet kivételével, valamennyi éghajlati elemnél, a GCM-modell interpolációjára épülő módszer eredményei a csapadék esetében. Az átlagosnál kisebb, átlagos és az átlagosnál nagyobb súllyal figyelembe vett módszerek súlyszáma rendre 1, 2 és 3 voltak. Adott módszer súlyszámát elosztva az adott éghajlati elem előrejelzésénél figyelembe vett vala-