Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Nováky Béla: Az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásai

Vizügyi Közlemények, LXXXII. évfolyam 2000. évi 3—4. füzet AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS VÍZGAZDÁLKODÁSI HATÁSAI DR. NOVÁKY BÉLA Az éghajlatváltozás, az éghajlat ingadozása nem rendkívüli a Föld és kisebb térségei éghajlatának történetében, sokkal inkább törvényszerűség, mint kivétel. A paleoklimatológia különböző eljárásaival végzett vizsgálatok igazolják, hogy a Kárpátmedence és benne hazánk éghajlata a múltban is ingadozott, gyakran számottevő mértékben. Az utolsó nagyobb, Würm-III néven ismert jégkorszakot előbb hideg és száraz, majd egyre melegedő és nedvesebbé váló éghajlat követte. A mintegy 5—8 ezer évvel ezelőtti, klímaoptimumként is említett éghajlat a mainál melegebb és nedvesebb volt. A vaskorban hűvösebbé és szárazabbá vált az éghajlat, amit később egyre nedvesedő, de változatlanul hűvös éghajlat váltott fel. Kétezer évvel ezelőtt, a római hódítások idején a Kárpát-medence éghajlata a mainál csapadékosabb és hűvösebb lehetett. Az első évezredben Európa nagy részén két ízben is — a III—IV., majd a VII—VIII. században - beálló tartós szárazság a Kárpát-medencét sem kerülte el. Az első évezred végén, a második évezred első századaiban az éghajlat ismét csapadékosabbá és melegebbé vált: ilyen kedvező —kis éghajlati optimumnak is nevezett — éghajlat volt jellemző a magyarok honfoglalása idején (Rácz 1993). A XIV. században egész Európában erőteljes lehűlés kezdődött, к Kárpát-medencében а XVI. században felerősödő lehűlés — kisebb átmeneti felmelegedésekkel — а XIX. század közepéig tartott. Az 1550-1850. évek közötti tartós lehűlési időszakban, az ún. kisjégkorszakban az éghajlat csapadékosabbá is vált. A csapadékos és hűvös éghajlat а XVIII. század végén, а XIX. század elején már szünőben volt, a kisjégkorszaknak végérvényesen az 1861—1877. évek meleg, száraz nyarai vetettek véget, amivel elkezdődött a jelenkori felmelegedés időszaka (Rácz 1993). Az előttünk álló lehetséges éghajlatváltozás abban különbözik minden korábbitól, hogy - a változásban az emberi tevékenység is szerepet játszik, - a változás intenzitása minden korábbit meghaladó léptékű lehet. Az emberi tevékenységekből eredő hatások mellett természetesen továbbra is érvényesülnek a természetes eredetű hatások is, ezért a jövő éghajlatát tekintve az alapvető kérdés az, hogy az emberi tevékenység által kiváltott hatások milyen természetes hatásokkal párosulnak: erősítik vagy gyengítik egymást. Az emberi tevékenység az éghajlatot bolygónk sugárzási mérlegének alakításán keresztül befolyásolhatja, közelebbről a sugárzási mérleg alakításában meghatározó szerepet játszó két tényezőre, a légköri üvegházhatásra és a planetáris albedora gyakorolt hatáson keresztül. A légköri üvegházhatás és a planetáris albedo változását az emberi tevékenység következtében légkörbe jutó szennyeződések növekedése váltja ki. Mérésekkel alátámasztott tény, hogy a Föld éghajlatát - a légkör sugárzási tulajdonA kézirat érkezett: 2000. X. 18. Dr. Nováky Béla oki. hidrológus mérnök, Ph.D., egyetemi docens, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék (Gödöllő) tanszékvezetője.