Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

402 Somlyódy László Tömören, a magyar fél ritkán ismerte fel a szinte állandóan változó helyzeteket, az újragondolás, a kompromisszumkeresés és a folyamatos szakmai elemzések fontosságát. A GNV-kérdéskör alapvetően és sokrétűen befolyásolta a hazai vízgazdálkodást. Elsőként az intézményi változások említendők: 1990-ben a vízügy az akkori Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium kettős felügyelete alá került, amely a tizenkét területi szervezetben is leképeződött. A változáshoz természetesen más okok is hozzájárultak: a vízügy túlzottan sok döntési, végrehajtási és ellenőrzési hatáskör felett rendelkezett. A kettős irányítás ugyanakkor, miután az mesterségesen szétválasztotta a víz mennyiségét és a minőségét, számos feladatkört tisztázatlanul hagyott, kettősséget eredményezett, és még ma is sok súrlódás gyökere. Az intézményi következményeknél talán fájóbb, hogy a „megbélyegzett" vízügyet és a vízimémököt „gyanú" lengi körül. Vízimémöknek ma nem jó lenni, a szakma népszerűtlen. A rendszerváltás körüli, GNV-vei összefüggő történéseket elemezve íija keserűen Vágás (1994) „a politikusok megbuktak, mi, szakemberek itt maradtunk, de itt maradt az a gyűlölet is, amit a politikusok idéztek a fejünkre." Hogyan kezelnénk ma a GNV kérdését, ha elölről kezdenénk? A kérdés nem jó, mivel az igények másképpen jelentkeznek. De a szemlélet és a technológia gyökeresen változott, és számos megállapítást azért tehetünk. Először is aligha terveznénk oldalcsatornás erőmüvet: kétséges, hogy egy Duna méretű folyó mesterséges mederbe történő áthelyezése fenntartható-e. Kizárhatjuk a csúcsrajáratást is, hiszen olyan sok, alig megválaszolható problémát vet fel: a kockázatok nincsenek arányban a lehetséges „nyereséggel". Melyek a mai megoldandó feladatok? Többek között a Szigetköz talajvízszint szabályozási és ökológiai feladatai, továbbá az ezekkel összefüggő Öreg-Duna problémája, a hajózás feltételeinek biztosítása és a medererózió szabályozása. Egy 1998ban, az előző kormány tanácsadó testülete által elvégzett, tájékoztató jellegű, a korábban felsorolt szempontokra épített többkritériumú elemzés szerint a klasszikus folyószabályozás és a duzzasztás egyaránt jelenthet megoldást (MTA 1998). A szóba jöhető alternatívák közüli kiválasztást befolyásolja az, hogy az erősen eltérő jellegű szempontokat milyen súllyal vesszük figyelembe. Elsődleges szerepe azonban annak van, hogy mi a feltétele a két ország közötti megállapodásnak, és ha ez nem következik be, milyen mértékben lesz a nemzetközi bíróság határozata (elsősorban a költségmegosztás és a kártérítés tekintetében) kedvezőtlen Magyarország számára. A szakmai elemzéseket tehát a nemzetközi jog és a kétoldalú tárgyalások már-már pókeijellegü elemeivel kell párosítani. Ajövöben minden bizonnyal új koncepció kidolgozására lesz szükség, amely figyelembe veszi a medererózió, a folyamszabályozás, a hajózás, az árvízvédelem, a felszíni és felszín alatti vizek kölcsönhatása, az ivóvízkészletek, az energiatermelés, a környezet- és a természet-megőrzés stb. szempontjait. Az energiatermelés ma már többnyire másodlagos szempont. Mindezek ellenére bevett gyakorlat minden olyan esetben, amikor vízszintet kell emelnünk (például folyamszabályozási célból) és a megoldás gazdaságos. Valójában ennek a közös koncepciónak a kidolgozása sürgető