Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A hazai vízgazdálkodás és stratégiai pillérei

388 Somlyódy László fenti nehézségeket. Megvalósításuk demokratikus, piacgazdasággal rendelkező országokban csakis az intézményi rendszer által meghatározott Játékszabályok" alapján történhet. A vízgazdálkodás szerteágazó feladatainak megoldásában alapvető fontosságú az integráció, a koordinált tervezés. E tekintetben Magyarországnak nagy hagyományai vannak, a maguk idején korszerű Kerettervek — ha ezek megvalósítása maradéktalanul nem is sikerült — évtizedeken át a vízgazdálkodás alapdokumentumai voltak. Az első Keretterv 1954-ben jelent meg, kidolgozásában meghatározó szerepet játszott Mosonyi Emil. Az elsőt még további két keretterv követte: 1965-ben és 1984-ben. Az elmúlt tíz év gyökeres változást hozott az ország politikai rendszerében. A gazdaság alapvető átalakulása és a pénzügyi erőforrások szűkössége rányomta a bélyeget a vízgazdálkodásra is. Ez érthető módon, több területen a beruházások visszafogásában és elsősorban a karbantartási munkák elhanyagolásában jelentkezett, legyen vízellátásról, csatomázásról vagy árvízvédelemről szó. A jövő ebből származó teendői jelenleg nehezen ítélhetőek meg. A változás együtt járt a privatizációval, decentralizációval, a korábbi intézmények szétesésével, majd újak alakulásával. Időközben több fontos, de nem teljesen átgondolt törvény született. így például az önkormányzati törvény ( 1990) helyesen az önkormányzatok kötelező feladatává tette a vízellátást (az egészséges ivóvízhez való hozzáférés alapvető emberi jog), míg a csatornázást és szennyvíztisztítást nem kötelező jelleggel nevesítette. Az eredmény a közműolló további átmeneti nyílása volt. Magyarország jelenlegi vízügyi politikáját alapvetően a vízgazdálkodásról szóló, többször módosított 1995. évi LVII. törvény határozza meg. Tartalmában tükrözi az átmeneti időszak jellegzetességeit, de mégis a decentralizált és integrált vízgazdálkodás helyes alapelvére épít. Alkalmazása számos egyéb, viszonylag friss törvénnyel együtt történik (például a környezetvédelmi és településfejlesztési), a különböző szintű jogszabályok folyamatos változása mellett, amit az Európai Unióhoz történő csatlakozás is indokol. A vízgazdálkodás állami feladatainak ellátásáért a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM, ma a hírközlés kiemelését követően KöViM) felel, miközben együttműködik a Földmüvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal, ahová 1998-ban az ún. területi vízgazdálkodás feladatainak nagy része átkerült (öntözés, mezőgazdasági belvízkár-elhárítás, vízi társulatok felügyelete stb.), a Környezetvédelmi Minisztériummal (a vízminőség-védelem területén) és a Belügyminisztériummal (amely a fontos vízgazdálkodási feladatokat végző önkormányzatokat felügyeli). A feladatok ilyen megosztása számos problémát vethet fel, és akadályozhatja az integrált gazdálkodás megvalósítását. A területi szervezetek közül meghatározó az állami közcélú feladatokat ellátó, vízgyűjtő elv szerint szerveződött, közel ötvenéves múlttal rendelkező 12 vízügyi igazgatóság (VÍZIG) (Fejér 1998), a környezetvédelmi igazgatást végző környezetvédelmi felügyelőségek (azonos területi felosztást követnek, mint a VIZIG-ek), a nemzeti park- és természetvédelmi igazgatóságok, a közegészségügyi érdekeket érvényesítő ÁNTSZ-ek, a mezőgazdaság, az idegenforgalom, a közlekedés és rendvédelmi igazgatás intézményei és természetesen a régió, megye stb. egyéb intézményei (közgyűlés, területfejlesztési tanácsok stb.). A VIZIG-ek története 1810-ig nyúlik vissza, amikor József nádor közbenjárásá-