Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

3-4. szám - Somlyódy László: A víz és a vízgazdálkodás

A víz és a vízgazdálkodás 365 тек, PCB, pesztieidek, foszfor stb.) több mint a fele a légköri kihullás révén jut a Nagy Tavakba, amelyek szabályozására az eredeti program nem is gondolt. A rehabilitáció folytatása több okból nehéz: a légszennyezés szabályozása és a szennyezett üledék eltávolítása bonyolult és költséges intézkedések sorozatát igényli. Két ország, hét állam, két provincia, számos törzs, önkormányzat és egyéb intézmény osztozik a problémán és a konfliktusokon. Tanulság: a problémák „ áthelyezése " térben, időben és egyik közegről a másikra kizárja a fenntartható jövőt. A vízszennyezésre vonatkozó első átfogó, országos jogi szabályozást az USAban dolgozták ki - több szövetségi szintű rendelkezést követően - 1972-ben (Clean Water Act). A törvény 1977-re nemzeti célként írta elő az összes „hajózható" vízre a fürdést és a halászatot, és 1985-re a vizekbe történő szennyezőanyag-kibocsátások (teljes) megszüntetését (?!). A települési szennyvíztisztítás beruházási költségigényét 18 milliárd dollárra becsülték. Azóta, 1987-es dollárban kifejezve évente átlagosan 8 milliárd $-t költöttek — ez a GDP fél százaléka, amelyhez adódik az ipari szennyvizek kezelésére fordított, átlagosan évi 4 milliárd $ (Shanahan 1996). A kitűzött célt azonban távolról sem sikerült elérni. Az elsődleges ok a „mindenhonnan érkező" nempontszerű (diffúz) szennyezés, amely napjainkban a fejlett világ legkomolyabb, nehezen orvosolható gondját képezi. Egy 1994-es EPA (az USA Környezetvédelmi Hivatala) felmérés szerint a felszíni vizek vízminőségi határértékeinek megsértése több mint 70%-ban a (mezőgazdasági) diffúz szennyezéseknek tulajdonítható (Shanahan 1996). 1.4. Nempontszerű szennyezés és a hidrológiai körforgás A vízzel való gazdálkodásban hosszú ideig a mennyiségi szemlélet uralkodott. A szennyezési bajok elterjedésével, a hatvanas-hetvenes évektől kezdve egyre fontosabb szerepet kezdett játszani a vízminőség, miközben a tárgyalása többé—kevésbé a mennyiségtől független maradt: a mérnökök a beavatkozásokat a „kritikus" kisvízi időszakokra tervezték. A nempontszerű szennyezések hoztak ebben a tekintetben döntő fordulatot: ahogyan azt az Erie-tó példája is illusztrálja, szabályozás nem lehetséges a bioszféra két másik elemének, a talajnak és a légkörnek a bevonása nélkül. A különböző anyagok vándorlását a hidrológiai körforgással együtt szükséges nyomon követni. Az „integrálás" elkerülhetetlenné vált, a kutatásban és a gyakorlatban egyaránt. A „hogyanra" még csak keressük a receptet. 2. Vízgazdálkodás és változó világ A vízgazdálkodás tradicionális feladatainak jellege (az igények kielégítése és a készletek megőrzése, a vízhasznosítás, az árvíz- és belvízvédelem, a folyó- és tószabályozás stb.) változóban van. A múlt vízgazdálkodása elsődlegesen építésen és a vízi infrastruktúra fejlesztésén alapult (töltések, zsilipek, tározók, duzzasztóművek, gátak, csatornák és így tovább), és mint ilyen, okos mérnöki tervezést és megvalósítást