Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján
Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján 3 317 vétkezésképp a (11) egyenletben szereplő Ç z szorzat értéke nagyjából ugyanakkora, mint NaCl esetén. Mivel a v c és (a gyakoribb anionokat tekintve) v a sem tér el jelentősen a NaCl-ra jellemző értékektől, a (10) egyenlet alapján várható k s -érték (azonos koncentráció és hőmérséklet esetén) valószínűleg nem különbözik lényegesen a NaCl-ra jellemző értéktől. A zéta-potenciál, a fajlagos felületi vezetőképesség, és következésképp az F a elektromos formatényező is, viszonylag független attól, milyen ionokat tartalmaz a pórusvíz. Ezt a Bikerman-modell alapján elvi úton levont következtetést irodalmi eredmények és saját tapasztalatok is igazolják. Abaza-Clyde (1969) vizsgálataiban nem talált lényeges különbséget a NaCl, a KCl-oldatokban és a természetes vizekben mért áramlási potenciálok között. A NaCl-oldat pórusvíz alkalmazásával vizsgált Hl ésH3 jelű minta F a alaktényezöjének p/-től való függését meghatároztuk a homokmintáknak egy vízmükútból vett természetes vízzel történő telítésével is. A p/- változtatása céljából a természetes vízhez desztillált vizet adagoltunk. A két mintára kapott K=f(F) görbék csak néhány százalékkal tértek el a 4. ábra NaCl-oldattal mért görbéitől. (Az általunk vizsgált természetes vízminta egyébként a Magyarországon tipikusnak mondható CaMg-НСОз jelleget mutatta.) Az elektromos tulajdonságok tapasztalt ionfiiggetlensége valószínűleg a gyakoribb anionok és kationok széles tartományára kiterjed. A hidrogén-ion (H +) mozgékonysága azonban szignifikánsan (5-6-szor) nagyobb, mint a többi ion mozgékonysága. Mivel k s értéke a (10) egyenlet szerint egyenesen arányos a kation mozgékonysággal, a hidrogén-ionok bősége (pl. savas eső) jelentős változást okozhat a felületi vezetés, következésképp a többi elektrokinetikai jellemző értékében is. 6. А К = f(F) modellek értékelése 6.1. Pfannkuch modellje A fajlagos felület (5) egyenlete kisebb átalakítással így írható: S p=^Jc 0j (23) ahol Со — a korábbi állandók közös tényezőbe foglalt alakja. Ezt és a belső formatényező ( 16) egyenletét a Pfannkuch-féle ( 18) egyenletbe helyettesítve a látszólagos formatényezőre kapjuk F a = ! , j. (24) nT+nlfylcA kf К Elemi matematikai gondolatmenet alapján belátható, hogy К és n változásának együttes trendjétől függően F a változására nézve az alábbi esetek lehetségesek:
