Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)
2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján
318 Ujfaludi László (1) На К nő, miközben n is nő, akkor F a = f(K) csökkenő. (2) Ha Afnő, miközben n csökken, akkor F a = f(K) növekvő. (3) Ha Áriő, miközben n = állandó, akkor F a = f(K) trendje bizonytalan. Az 1. ábrán összefoglalt mérési eredmények a fentiekkel teljes összhangban van- nak. Az (1) esetnek felelnek meg Heigold et al. (1979), Masac és Landa (1979), valamint Masac-Kelly-Landa. (1985) terepi mérési eredményei. A 6. ábrán látható, hogy К növekedésével a felületi vezetés (k s) is nő következésképp az F a = f(K) kapcsolat csak akkor csökkenő jellegű, ha n igen markánsan nő. A (2) eset látszik a legbiztosabb trendnek, ide sorolhatók a saját kísérleteink közül az üveggolyós mérések, Urish (1981) terepi mérési eredményei, üveggolyókkal végzett kísérletsorozatai és főleg modell-talajokkal végzett vizsgálatai. Kwader (1985) terepi mérései szintén ebbe a kategóriába sorolhatók, valamint Huntley (1986) homokmintákkal végzett laboratóriumi kísérletei. A (3) eset bizonytalan trendjét mutatják a saját laboratóriumi vizsgálatok homokmintákkal, Huntley (1986) homogén szemcsés homokokkal végzett laboratóriumi kísérletei, valamint Kelly (1979) (in: Huntley 1986) homogén szemcsés, glaciális eredetű mintákkal végzett vizsgálatai. Az említett eredmények mindegyikére jellemző a viszonylag gyenge trend. 6.2. Empirikus modell ч A Pfannfeuch-modellhez hasonló trendek következnek a korábban már említett Heigold et al. (1979) által a terepi mérések alapján felállított empirikus modellből is. Heigold cikkében Archie ( 1950) nagyszámú víztartóra végzett vizsgálata alapján megállapította, hogy.-azokban a hézagtérfogat és a szivárgási együttható között egyenes arány állt fenn. Archie adatai alapján Heigold az n és К értékek közötti empirikus kapcsolatot az alábbi alakban adja meg: K = c\n c2 (25) ahol a függvény növekvő jellege miatt с/ és Q pozitív. Az Archie-féle ( 12) egyenletből a hézagtérfogatra az alábbi kifejezés adódik: n = aVmjrV m (26) Ezt behelyettesítve és figyelembe véve, hogy egy adott formációnál a és m állandó, (25) így írható: K = AF~ C V>» (27) ahol A = с\а^ т és A pozitív állandó. A (27) kifejezés lényegileg a (19) egyenlettel azonos, de itt részletesebb kifejtésben. Mivel С2 és m egyaránt pozitív, innen következik, hogy F kitevője negatív lesz, vagyis F növekedésével К értéke csökken.
