Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján

310 Ujfaludi László térfogat egyaránt befolyásolja. А К = f(F) kapcsolat komplex jellegénél fogva a kapott eredmények mindig hely-specifikusak, ezért mindig szükség van helyszíni kalibrációra. Az agyag jelenléte alapvetően módosítja a viszonyokat, ezért a szerzők külön foglalkoznak annak hatásával. Kwader (1985) fúrólyukak elektromos szondázása alapján vizsgált Fa = f(K) kapcsolatokat különböző geológiai eredetű víztartó rétegekben. A vizsgált esetekben növekvő К értékek esetén növekvő formatényező értékeket kapott és a korreláció elég szoros volt. A növekvő trendet érvényesnek találta a víztartók széles tartományában: laza szemcsés üledékekben, harmadkori karbonátos víztartókban, stb. Általában határozott trendeket tapasztalt szemcsés anyagú (homok, dolomit) víztartókra, de nem volt megbízható trend repedezett, karsztos mészkövekre. Fontos tapasztalata, hogy pl. karbonátos közetekben alacsony fajlagos ellenállású (-0,3 fim) pórusvizekre is érvényes trendeket talált, de ugyanígy magas fajlagos ellenállású (-100 fim) pórusvizekre is. Megállapítja, hogy a pórusvíz nagy vezetőképessége esetén a formatényező számítására megbízhatóan alkalmazható a (12) Archie-egyenlet. Huntley (1986) rámutat az elektromos szondázás alapján történő Ármeghatározás előnyeire: ugyanannyi idő alatt, amíg egy hagyományos próbaszivattyúzás elvégezhető, tíz elektromos szondázást lehet elvégezni. A szerző különbö zö homokmintákon laboratóriumi vizsgálatokat végzett (Á-mcrés és F

a -mérés); a minták nagy része azonos szemcseméretü, néhány minta kevert szemcsés volt. А К = f(F) függvénykapcsolatra kapott empirikus eredményei alátámasztják azt a korábban már említett tapasztalatot, hogy a kapcsolat nem szignifikáns azonos szemcseméretü mintákra, de jellegzetesnek látszik kevert szemcsés minták esetén. Kalinsky-Kelly-Bogárdi (1993) hidraulikai vizsgálatok és felszíni elektromos szondázás alapján geostatisztikai módszereket alkalmaztak egy nagykiterjedésű víztartó réteg vizsgálatára és egy agyagos vízzáró réteg helyének meghatározására. Evans (1995) repedezett kőzetek áramlási csatornáinak hidraulikai elemzését végezte el elektromos vezetőképesség-mérések adatai alapján. Cassiani és Medina(\991) egy metamorf eredetű repedezett kőzet víztartóban felszíni elektromos szondázás és próbaszivattyúzások eredményei alapján vizsgálta a fajlagos ellenállás és a transzmisszibilitás közötti kapcsolatokat. Értékelésük során a kettős korrelációszámítás (co-kriging) módszerét alkalmazták. Az eredmény: csökkenő К = f(F) kapcsolat, meglehetősen nagy szórással és bizonytalan korrelációs kapcsolattal. A bizonytalanságok okait a szerzők a geológiai szerkezet szabálytalanságának és az agyagtartalom zavaró hatásának tulajdonítják. Tapasztalataikat a következőképpen összegzik: Nem valószínű, hogy geoelektromos adatok alapján a transzmisszibilitás értékét 2-3 nagyságrendnél nagyobb pontossággal meg lehet becsülni. Az 1. ábrán közölt empirikus kapcsolati vonalak alapján a megállapítás valóban helytállónak tűnik, a í = f(F) függvényre egyértelmű kapcsolat megállapítása reménytelennek látszik. Pontosabban: az 1. ábrából az látható, hogy а К = f(F) függvény nem egyértékü (vagyis egyetlen F-értékhez több különböző ÁT-érték tartozhat), tehát F értékének ismerete önmagában nem elegendő К becsléséhez. Ennek figyelembe vételével a korábbi terepi eredmények, néhány laboratóriumi kísérlet, valamint a Pfannkuch- és a Bil.erman-moáeW felhasználásával megkíséreltük