Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján

Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján 3 11 а К = f(F) kapcsolatot részletesen elemezni, a többértéküség hátterében rejlő fizikai okokat tisztázni, és a becslések - jelenleg széles — tartományát szükiteni. 3. Laboratóriumi mérések A vizsgált homokminták szemeloszlási görbéit a 2. ábrán adjuk meg. A szivárgási együtthatót a szokásos laboratóriumi módszerrel (oszlopon történő átáramoltatással) határoztuk meg, az alaktényezőt a szemcsék mikroszkópi alakvizsgálata alapján becsültük. A talaj fizikai adatokat az I. táblázatban közöljük. A táblázatban szereplő Gl, G2, G3 jelű minták egyenlő átmérőjű üveggolyók, a Hl, H2, H3, H4 jelű minták agyagmentes kvarchomokok. Látható, hogy a Hl és a H2 minta talajfizikai adatai csaknem azonosak; a finomabb, részletekben azonban különböztek. Hl szürke, H2 enyhén vöröses szinezetű volt, ami vasoxid-tartalomra utal, továbbá a mikroszkópi vizsgálat szerint Hl szemcséi porózus, H2 szemcséi sima felületűek voltak. A minták S^-értékeit a (6) formula alapján, a szivárgási együttható mérési eredményeinek felhasználásával számítottuk. A minták elektromos formatényezőjét a 3. ábrán vázolt henger alakú mérőcellá ban határoztuk meg. Pórusfolyadékként különböző koncentrációjú NaCl-oldatokat használtunk. A négy elektródával történő mérés a polarizáció kiküszöbölését célozta; ez az összeállítás a négy elektródás felszíni geoelektromos mérés laboratóriumi megfelelője. A fajlagos ellenállás mérését elvégeztük a tiszta elektrolitokra, majd az ugyanezekkel telített homokmintákra. A látszólagos elektromos formatényezőket a (13) "Т1ТГ