Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Ujfaludi László: Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján

Felszín alatti víztartók szivárgási együtthatójának becslése elektromos mérések alapján 3 309 ahol A állandó és В negatív állandó (/. ábra). Az általuk vizsgált víztartóban a pórusvíz fajlagos ellenállása állandó volt, ezért az F formatényező helyett elegendő volt a p„ látszólagos fajlagos ellenállás figyelembevétele: K = A\ pg, (20) Urish (1981) átfogó vizsgálataiban terepi és laboratóriumi mérések eredményét dolgozza fel és értékeli (/. ábra). Glaciális eredetű víztartók elektromos és hidraulikai paramétereit vizsgálta próbaszivattyúzási és felszíni elektromos szondázási adatok alapján. Ezen kívül laboratóriumi vizsgálatokat is végzett olyan homokmintákkal, amelyekben növekvő szivárgási együtthatóhoz csökkenő hézagtérfogat tartozott. A tanulmány több értékes megállapítást tartalmaz: — А К = f(F) kapcsolatról azonos hézagtérfogatú minták esetén — saját és mások tapasztalati alapján - megállapítja, hogy az gyenge, vagyis a szivárgási együttható több nagyságrend változása esetén is a formatényező csak kis mértékben változik. — Ugyanakkor vizsgálatai szerint а К = f(F) kapcsolat érzékeny a hézagtérfogat változásaira. Azoknál a mintáknál, ahol növekvő Árértékhez csökkenő «-értékek tartoztak, a fenti függvénykapcsolat markánsan növekvő trendet mutatott. — Terepi mérései alapján megállapítja, hogy а К = f(F) kapcsolat megbízhatóan csak egy geológiailag egységes régió különböző helyszíneinek kvalitatív összehasonlítására alkalmas. Vagyis egy adott területre érvényes empirikus kapcsolat nem vihető át változtatás nélkül egy másik területre. Gálfi-Liebe (1981) nagyszámú terepi fúrólyuk szondázásának eredményei alapján empirikus kapcsolatot állapított meg a vízadó rétegek p

a látszólagos fajlagos ellenállása, valamint szivárgási együtthatója, ill. transzmisszibilitása között. Több mint kétszáz kút figyelembevételével empirikus összefüggést állapítottak meg a szivárgási együtthatók és a fajlagos elektromos ellenállások között: logA> 21ogp - 7,03, ahol p értéke íím-ben értendő, К értékét m/s-ban kapjuk. Az egyenlet átírható a (20) egyenlethez hasonló formába, a kapott trend azonban itt növekvő. Nagyistók (1982) Gálfi-Liebe tanulmányával kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a hidraulikai és elektromos paraméterek kapcsolatának megállapításakor figyelembe kell venni a pórusvíz kémiai összetételét, ez gyakorlatilag а p/fajlagos ellenállás figyelembevételét jelenti. A Gálfi-Liebe cikkben nincs konkrét utalás arra, hogy a pórusfolyadék fajlagos ellenállása állandó lett volna, ami indokolná, a (19) helyett a (20) típusú egyenlet használatát. Nagyistók {1982) számos dél-alföldi példát említ, ahol az említett feltétel nem teljesül. Kosinsky-Kelly (1981) glaciális eredetű víztartókat vizsgált felszíni elektromos szondázással, a kapott formatényezöket a szivárgási együtthatókkel összevetve, markánsan növekvő К = f(F) kapcsolatot kapott (/. ábra). Masac-Kelly-Landa (1985) részletesen elemzik az elektromos és hidraulikai kapcsolatra kapott addigi eredményeket. Megállapítják, hogy (szemcsés anyagú víztartók esetén) a kapcsolat jellegét a kőzettípus, a szemcseméret-eloszlás és a hézag-