Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Nagy László: Módszerek az árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének meghatározására

222 Nagy László Mindkét alternatív módszer végeredménye egy-egy rövidebb szakaszra vonatkoztatott tönkremeneteli valószínűség meghatározása. A folyamatok közül — magyar viszonylatban — több lényeges elem már meghatározott (Nagy 1996, 1999): - felmérés készült a lehetséges károsodási mechanizmusokról; - statisztikai feldolgozás készült a károsodási mechanizmusok előfordulási valószínűségéről; - meghatározásra kerültek a leggyakrabban előforduló tönkremeneteli típusok; - bemutatásra került a károsodási mechanizmusok tendenciája és várható alakulása; - irodalmi adatok alapján megvizsgálták hasonló árvízvédelmi gátak tönkremenetelének statisztikáit. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a tönkremeneteli mechanizmusok lehetnek esemény láncolatok is. Olyan eseményláncok szerkeszthetők, amelyek alapján követhetők a tönkremenetelhez vezető rendkívüli körülmények. Meghatározhatók a felelősségi viszonyokat az eseménylánc egyes elemeire vonatkozóan, visszakövetkeztetve a lánc „kezdő" eseményére. Előfordulhatnak ugyanis olyan hibás szerkezeti elemek, vagy hibás tevékenységek, amelyek a rendszer meghatározott részeihez, illetve az ott dolgozók tévedéseihez, mulasztásaihoz kapcsolhatók. Ezekhez a tönkremenetelhez vezető eseményláncoknál külön is becsülni kell a bekövetkezés gyakoriságát (Nagy 1999). 2. Árvízvédelmi gátak tönkremeneteli valószínűségének számítása korábbi szakadások statisztikája alapján Árvízvédelmi gátak tönkremenetelének számítása korábbi szakadások statisztikája alapján feltételezi, hogy rendelkezünk adatokkal a korábbi eseményekről és ezek az adatok a valóságnak megfelelnek. Az adatgyűjtés fáradságos és lassú folyamat, még az 1945 utáni adatok is nehezen fellelhetők, azonosíthatók. Egy 1993. évi felmérés szerint Magyarországon 1945 és 1993 között 84 db töltésszakadás következett be (Nagy 1993). A jellemző károsodások I. táblázat'. - 59 db töltés meghágás (ebből 52 db az 1956-os jeges árvíz alatt), - 13 db hidraulikus talajtörés, - 10 db töltés átázás, - 2 db műtárgy melletti káros szivárgás és - 8 esetben nem lehetett teljes pontossággal a károsodás okait megállapítani. A károsodások %-os megoszlását az I. táblázatban tüntettük fel. Az 1993. évi felmérés után új adatok kerültek felszínre. A korábbi adatgyűjtésből ugyanis kimaradt néhány kisebb hazai folyón bekövetkezett gátszakadás. Ezek ismeretében jelenleg 140 gátszakadásról tudunk 1945 és 1995 között (A'agy 1996). A jellemző károsodások pedig a következő módon alakulnak I. táblázat: - 83 db töltés meghágás (ebből 52 db az 1956-os jeges árvíz alatt), - 23 db hidraulikus talajtörés, - 9 db töltés átázás, - 5 db erőszakos átvágás (szükségtározó megnyitás ill. víz visszavezetés),