Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Illés L.-Konecsny K.: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben

188 Illés L.—Konecsny К. Ma а 1680 km

2 kiteijedésü Szatmár-Beregi-síkságon mintegy 110 km

2 erdő (6,5%) van. Szabolcs-Szatmár—Bereg megyében 19,5% (115 687 ha) az erdő, jelenleg megközelítően azonos az országos értékekkel, 1960-ban csak 406,41 km

2 (6,8%) volt. Az erdők összetétele: 18% kocsányos tölgy, 43% akác (a vizsgált területen az akác aránya jóval kisebb), 26% nyár, 8% fenyő, 5% egyéb fafajta. Az erdők élöfakészlete 8 millió m

3, az évi növedék 440, a kitermelés 200-450 m

3 (.Boros-Frisnyák 1999). 4.2. Az erdő változása az utóbbi száz évben a Felső-Tisza Tivadar feletti vízgyűjtőjén A vizsgálatok legfontosabb célkitűzése az erdőterület nagyságban bekövetkezett változások elemzése volt. Az ukrán magyar és román erdészeti adattárak tartalmának előzetes feltárása után arra a következtetésre jutottunk, hogy lehetőség van az 1896. évi erdészeti felmérés adatainak összesítésére és bemutatható a jelenlegi állapot. A két adathalmaz összevetéséből a vizsgált vízgyűjtő egyes részeire megfelelő megbízhatósággal mutathatók ki a változások (Bedő 1896). Az elmúlt száz évben a terület állami hovatartozása háromszor változott, ezért a név és a terület azonosításához összesen négyféle térképet használtunk fel: — Bedő munkájának térképmellékleteit, amelyen a községhatárok jól láthatók. így a vízválasztó gerinceken futó községhatárok is jól azonosíthatók. Egyes részeken előfordult, hogy a községhatárok nem voltak azonosak a vízválasztóval. Itt az adatokat korrigáltuk; — Kárpátalja 1940-es térképének 1993-as kicsinyített reprint kiadását; — Erdély helységnévtára (2. javított kiadás Budapest, 1991) térképmellékletét; — Kisari Balla kéziratos Kárpátalja térképét, amelynek hátoldalán a jelenleg érvényes cirill betűs helységnévmutató van. Az azonosítás néhány község esetében csak az 1892-es és 1900-as helységnévtárakkal sikerült. Az 1896-os erdők területét 13 részvízgyüjtön vizsgáltuk (IX. táblázat). A vízgyűjtő felosztásánál a hidrológiai szempontokat vettük figyelembe. Az 1896. évi adatok szerint: - Az erdők kiteijedése Fehér- és Fekete-Tisza, a Tarac, Kaszó, Talabor és a Visó vízgyűjtőjén volt a legnagyobb, 58-76% között változott; - Már akkor is viszonylag kevés erdő jellemezte az Iza, Batár, Túr, Szeklence és a Husztica vízgyűjtőit; - Közel azonos - átlagos - erdő volt a Nagyág, és a Borzsa térségében; - A Tisza Tivadar feletti teljes vízgyűjtője 49%-án volt erdő. Az erdők területe 6390 km

2-t tett ki. Ez az érték jól egyezik a különböző szakirodalmi publikációkban megjelent adatokkal, függetíenül attól, hogy ezek a cikkek nem mindig nevezik meg az általuk vizsgált területet, csak általában beszélnek a Felső-Tisza vízgyűjtőjéről. A jelenlegi (1998) erdő adatokat, összesen 8 részvízgyűjtő esetében hasonlítottuk össze az 1896-os értékekkel. A vizsgált 8 részvízgyűjtö összes területe 7147 km

2