Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Illés L.-Konecsny K.: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben

Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felsö-tisza vízgyűjtőben 175 tőre. Nedves időt követően a lefolyásszabályzó képesség akár a felére is csökkenhet. — Az erdők lefolyásszabályzó képességének van határa. Érett erdők esetében ez az érték 175 mm/napra tehető. Ha az árhullámot kiváltó csapadék nedves időjárást követően esik, ez az érték 100 mm-re csökkenhet. Ha a kiváltó csapadék mennyisége ezt az értéket meghaladja, jelentős erdővel rendelkező vízgyűjtőkön is kialakulhatnak heves árhullámok. Az erdők vízszabályozó szerepe jelentősen csökken, ha a gyors hóolvadás, esővel párosul. Ez a jelenség igen gyakori a kárpátaljai bükkösök zónájában, ezért fordulnak elő eső-hóolvadás okozta katasztrofális árhullámok. - A szolyvai és a hripelivi hidrológiai kísérleti vízgyűjtőkön végzett megfigyelések szerint, a legkedvezőtlenebb vízjárás a tarvágásos vízgyüjtöjü völgyek vízfolyásain alakulnak ki. Az ilyen vízgyűjtőkön az árhullám idején lefolyt víztömeg akár 60-140%-kal, a maximális vízhozam 200-400%-kal is növekedhet. A felszínközeli lefolyás növekedésének mértéke fenyvesek tarvágása esetén 1,5-ször nagyobb mértékben növekszik, mint bükkerdök hasonló letermelése esetén. A kisvízhozamok csökkenésének mértéke három-hatszoros. Ha a fakitermelést fokozatosan valósítjuk meg a kedvezőtlen hidrológiai hatás mértéke a felére is csökkenhet. Szálaló vágás esetén a kedvezőtlen hatás a tizedére is visszaeshet. - A 30% alatti erdőletermelés esetén a felszín közeli lefolyás csak kismértékben változik, e felett azonban hírtelen megnövekszik. Ha az erdőkitermelés tarvágással vagy fokozatos termeléssel valósul meg, a kisvízgyüjtők erdeit nem célszerű 65-70% alá csökkenteni. — Az erdők vízszabályzó szerepének visszaállítása tarvágást és fokozatos letermelést követően igen hosszú folyamat. Fokozatos letermelést követő 15 év után, tarvágást követően 25 év után indul meg a felszín közeli lefolyás. A fenyvesekben ez a folyamat még lassúbb, 30-40 év is szükséges a folyamatok regenerálódásához. Összefoglalóan: a Kárpátokban végzett erdőhidrológiai megfigyelések szerint az erdők segítségével jelentős mértékben lehet az ökohidrológiai talajadottságokat alakítani, úgy a hegyvidéki, mint a sík- és dombvidéki területeken. A kedvező erdőhatás elsősorban az erdő növelésével érhető el, de szerepet játszik a kor és fafaj összetétel, valamint az átgondolt, okszerű erdőgazdálkodás. Ezzel együtt az erdő egyedül nem képes a hegyvidéki árvíz katasztrófákat megszüntetni, szükség van vízkár-elhárítási létesítmények építésére is. Ezt bizonyítja az 1998. novemberi felső-tiszai árvíz is, amit több kiváltó tényező együttesen idézett elő: igen csapadékos nyár és ősz, a telített talajok, a lombozat hiánya, nagy intenzitású csapadék, amely hóolvadással párosult. Ilyen kedvezőtlen hidrometeorológia feltételek között az erdők árhullám levonulást befolyásoló hatása csak minimális lehetett. 2.2.2. Román kutatási eredmények. A Tisza-vízgyűjtő több alkalommal is tárgyát képezte az Erdészeti Kutató és Erdörendezési Intézet (Institutul de Cercetári Amenajári Silvice, ICAS) kutatásainak. Annak érdekében, hogy bemutassák milyen