Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

2. füzet - Illés L.-Konecsny K.: Az erdő hidrológiai hatása az árvizek kialakulására a Felső-Tisza vízgyűjtőben

180 Illés L.—Konecsny К. visszatartó hatása bükkerdöben lomb nélkül 3 mm, vegetációs időszakban 8 mm. Ugyanez az érték fenyvesekben 10 mm-t tesz ki. Mivel a bükkerdők csa­padék visszatartó hatása, valamint árnyékoló képessége alacsony, kismérték­ben hat a hótakaró felhalmozódására és a hóolvadásra. Jelentősebb mértékben befolyásolja a hó felhalmozódását a lejtő kitettsége és meredeksége. A hóolva­dás intenzitása fenyvesekben 1,6-szer kisebb, mint az erdőnélküli területeken. Az erdőtalajok avarjának víztároló kapacitása a bükk és a fenyves erdők ese­tében közel azonos. A bükkerdöben lévő talajok vízvisszatartó képessége 5—7 mm között váltakozik, a fenyvesekben 4—6 mm. A hegyi barna erdötalajokat jó vízvezetö képesség jellemzi. A vizek könnyen beszivárognak a talajba és a továbbiakban a felszín közeli és a felszín alatti áramlásban, vesznek részt. A bükkösök talajainak vízvezetö képessége a felszí­nen 5-8 mms­1, 0,6 m mélyen, 0,1-0,4 mms­1 értéket tesz ki. A fenyőerdők talajaiban a szivárgási sebesség nagyobb, mivel a talaj jelentős mértékben ka­vicsos frakciókból áll. A szivárgási sebesség ezekben az esetekben a felszínen 5-28 mms­1 között váltakozik, 0,6 m-es mélységben 1,5 mms _ l-t tesz ki. Az erdőtalaj vízvezetö képessége 2-14-szer haladja meg más talaj vízszállító képességét. . A bükkerdők talajainak viztározási kapacitása 130 mm, a fenyveseké 120 mm. Ez egy-kétszer több a mezőgazdasági müvelés alatt lévő talajokétól. Az erdő­talajok jó vízvezető képessége, valamint jelentős viztározási kapacitása követ­keztében, az erdőkben felszíni lefolyás gyakorlatilag nem keletkezik. Összes­ségében tehát sürü, gazdag növényzetű bükkerdők vízvisszatartó kapacitása 145 mm, a fenyőké 135 mm, az erdőmentes területeké 110 mm. Az erdők pozitív módon alakítják a hegyvidéki folyószakaszok vízjárását. Hatá­sukra a lejtőkön az átlagos felszíni lefolyás a felére, a maximális lefolyás értéke a negyedére csökken. Mivel a felszínre jutó csapadék gyorsan a talajba szivá­rog, növekszik a felszín alatti vizek utánpótlása. Innen a vizek szárazabb idő­szakbanjutnak a folyóba, növelve ezzel a kisvízi vízhozamokat. Erdős vízgyüj­tőjü vízfolyáson kisvízi időszakban 12-szer nagyobb vízhozam képződik. A legkedvezőbbnek azon vízfolyások vízjárása tekinthető, ahol az erdő nagysága 60-70%-ot ér el, legkedvezőtlenebb vízjárást a 35% alatti erdő idézi elő. Az erdők kora különböző módon hat a vízháztartásra. A legkedvezőbb hatást az árhullámok alakítására, valamint a felszín alatti vízviszonyokra az érett erdők fejtik ki. A fiatal erdők hasonló jellemzői kedvezőtlenebbek. Az erdők és talajaik hidrológiai tulajdonságai magassági zónák szerint is je­lentős mértékben különböznek. A bükkösök vastag erdötalaja nagyobb felszín alatti lefolyást eredményez, és kisebb mértékű a felszín közeli lefolyás. Az ilyen vízgyűjtőkön a lefolyás szabályozás mértéke jelentősebb. A fenyvesek vé­konyabb talajrétege kisebb felszín alatti, nagyobb felszín közeli lefolyást idéz elö. A felszín közeli lefolyás itt a csapadékhullással közel egyidőben alakul ki. Az erdők lefolyás alakító szerepét módosítják a konkrét meteorológiai körül­mények. A legjelentősebb hatást a lefolyás szabályozásra az erdő akkor fejti ki, amikor az árhullámot előidéző eső száraz időszakot követően esik a vizgyüj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom