Vízügyi Közlemények, 2000 (82. évfolyam)

1. füzet - Nagy László: Az árvízvédelmi gátak geotechnikai problémái

124 Nagy László 2. Feltárási és laboratóriumi módszerek 2.1. Helyszíni vizsgálatok A magyarországi gátak vizsgálata során többségében kis átmérőjű (0,04-0,09 m), ritkábban nagy átmérőjű (0,10-0,25 m) fúróberendezéseket használtak a feltárásra. Szemcsés talajokból (kavics, homok) való magvételre ma még nincs általánosan elterjedt módszerünk. Erre vonatkozóan ugyan kialakultak különböző eljárások: pl. fagyasztás vagy a magcsö talpának elzárása, azonban ezeket is hibák terhelik és így nem tekinthetők végleges megoldásnak. Szemcsés talajokat általában az ún. iszapoló eljárással fúrják, ami nemcsak az eredeti víztartalom teljes megváltozásával jár, hanem sok esetben a szemeloszlásban is lényeges változásokat okozhat. Számos műszaki kérdés vizsgálata során pedig éppen a durvább szemcsék között találhatók esetleges egészen vékony településű, finomabb összetételű, viszonylag vizzáróbb rétegek, melyek megléte döntö jelentőségű lehet. Ilyen vonatkozásban csak a folyamatos magvételt lehetővé tevő, a magvevő talpát elzáró módszerrel lehet eredményt elérni (Farkas 1999). Az hiányosságok kiküszöbölése érdekében feltétlenül szükséges fúrástechnológiánk korszerűsítése. Ennek során elérendő cél a folyamatos magvétel lehetőségének biztosítása, akár a durva szemcsés talajokból is. Sajnos a vízügyi igazgatóságok talajmechanikai részlegeinek csak kis átmérőjű (általában BORRO-típusú) fúróberendezésük van, egyedül az ÁBKSZ Kht. rendelkezik a nagy átmérőjű fúróval, de a folyamatos magminta vétele ott is megoldatlan. Nemzetközi viszonylatban is jellemző, hogy a talajmechanikai vizsgálatok egyre nagyobb részét a helyszínen végzik (in-situ vizsgálatok), a talajok jellemző és kívánt paramétereit természetes körülmények között határozzák meg, ezzel elkerülve a talaj többszöri megzavarását, a talajminta a mintavételi, szállítási sérülését, stb. Ilyen vizsgálatok: a szárnyas nyírószondázás, a szivárgási tényező helyszíni meghatározásának különböző módjai, az összenyomódási modulus in-situ meghatározása, különböző izotópos mérések és szondázások stb. 2.1.1. Geofizikai mérések. Az árvízvédelmi töltések - nagy hatékonysággal első közelítésben — felszínközeli geofizikai módszerekkel vizsgálhatók. Előnyük, hogy - nagy talajtömböket tudnak a vizsgálatba bevonni - alkalmasak hosszú, viszonylag nem túl magas töltések altalajának vizsgálatára, - a töltések mentén folyamatosan (gyakorlatilag méterről-méterre) történő talajszelvény felvételre, - a gát roncsolásmentes feltárására. A magyar árvízvédelmi gátak vizsgálatánál a geofizikai méréseknek nagy hagyománya van. Négyelektródás geoelektromos méréssel készült el a 4200 kilométer árvízvédelmi fővédvonal állapotának felmérése (20-25 méterenkénti függőleges szelvény felvétele négy behatolási mélységgel) (Szepessy 1985). Ma már méterenkénti - vagy még sűrűbb elektróda kiosztással folyamatos szelvény felvétel történik, mérési fuggélyenként akár 2030 mérési ponttal, intelligens elektródák számítógépes vezérlésével.