Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Fazekas Helga: A bökényi hajózsilip felújításának műszaki megoldásai

144 Fazekas Helga A fenéklemezen észlelt repedésekből gázbuborék kíséretében kisebb-nagyobb szivárgások törtek elő, néhol finom, kékes iszapot hoztak felszínre. A szivárgásból arra következtettek, hogy a fenéklemez alatt vízmozgás van, amely esetleg az altalajt kiüregelte, ezért 24 helyen, pneumatikus vizsgálatot rendeltek el, ami során levegőt, vagy vizet préseltek a lyukakba. Az átfúrt vasbeton lemez lyukaiba, a fenéklemez alsó szintjéig érő vascsöveket helyeztek el vízzáróan, amire üvegcső manométert szereltek. A megfigyelésekből következtettek a kiüregelödésekre. Az oldalfalakon lévő repedések nagy részét egymással szemben észlelték, amiből akkor arra következtettek, hogy a repedések a fenéklemezen is folytatódnak. A vizsgálatok ezt a feltevést nem támasztották alá. További megállapítás volt, hogy a kétféleképpen alapozott kikötőbakok — csonka kúp és négyzetes betontömbű — közül, a nagyobb, négyzetes betontömb körülötti beton szinte hibátlan, míg a csonkakúpnál a kikötésnél fellépő erő és a jég a vízszintes felületet megroncsolta. A javítási munkák idejére a zsilipkamra oldalfalai elhajlásainak, mozgásainak a megfigyelésére, a kamra közepe táján, a kamrafal tetején hajlásmérő gerendát szereltek, mely a jobb oldalon rögzítve volt. A bal oldalon tízszeres áttétellel, mutató jelezte az elhajlás nagyságát. Az elhajlás maximum néhány tíz milliméter volt, amit a vasbeton konstrukció tett lehetővé. A hajózsilip állékonyságának a biztosítására a felső fö előtt injektálással kétsoros betonfüggönyt, az oldalfalak mentén egysoros betonfüggönyt létesítettek. A betonfüggöny létesítéséhez a bal oldalon 1,5—2,0 m mélységig a hajózsilip falai mellől a földet eltávolították. A kikötőbakokat kiemelték, kissé lesüllyesztették. A fenéklemezen készített 24 furaton keresztül cementhabarcsot injektáltak be. A fenéken a lyukakat, repedéseket, valamint az oldalfalakban a repedéseket kivésés és tisztítás után gondosan bebetonozták, a csatlakozó rézsűburkolatokat helyreállították. Az injektálás során az építmény mozgásváltozását állandóan figyelték. Az adatok szerint az oldalirányú mozgás 30-50 mm vízszintes elmozdulást mértek a kamra közepénél. A vizsgálatokat és a kivitelezést is Mattyasovszky László, okleveles mérnök, okleveles közgazdasági mémök, építési vállalkozó végezte, saját szabadalmát alkalmazva. A szabadalmaztatott eljárás „vízépítmények alatt képződött kiüregelődések jelenlétének, pontos helyének és kiterjedésének sűrített levegővel vagy víznek besajtolásával való felderítését jelentette" (Szab. szám 111451). A duzzasztómű jókarbahelyezési munkáit 1936. október 15-én kezdték meg. Az 1936. negyedik negyedévi Körös-vízállások nem tették lehetővé a munka folytatását, ezért a munkálatokat 1937. év nyarán folytatták. A tervek szerint az alvíz oldalon acél szádfalakat vertek le a fenéklemeztől 3 m távolságban és azt 3 m széles gerendarácsos vasbeton lemezburkolattal bekötötték az eredeti fenéklemezbe úgy, hogy a fenéklemez szélső sávját 0,60 m szélességben elbontották, és az egészet összebetonozták. A fenéklemez csatlakozó sávja alatti kiüregelődést cementhabarccsal kitöltötték. A Larssen-szádfal után 3,5 m széles sávban cementhabarcsba rakott kőrakatot készítettek, az utófenék további részén pedig a kimélyülés helyén agyagos feltöltést, majd erre kőfeltöltést készítettek. A Larssenszádfalhoz csatlakozó új vasbetonszerkezetet és a régi alaplemez csatlakozását vízzáró