Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 1999. évi 4. füzet HOZZÁSZÓLÁS Hankó Z—

Bauer M.: A víz, a környezet és a fejlesztés c. cikkéhez (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1999. évi 3. füzetében az 515-529. oldalon.) DR. JOLÁNKAI GÉZA Komoly ellenérzést, ellenkezést, váltott ki bennem ez a cikk. Ha már említik a Szerzők, hogy a földterület nagysága nem jelent majd közvetlen korlátot a várható fejlődés igényeinek kielégítésében, de a hasznosítás fajlagos költségei megnőnek, akkor ez fokozottan igaz a megújuló édesvízkészletekre, tehát legalább ennyit meg kellett volna említeniük, ha átfogó cikket írnak a vízről, környezetről és a fejlődésről. Vajon hallották-e Szerzők azt a remélhetően kissé túlzott mondást, hogy „a vízkészlet mindig állandó marad, csak éppen egy csepp iható víz sem marad". Tehát a cikk egész kicsengése, a fenntartható fejlődés nem-utópia jellege, csak úgy igaz, ha az emberiség végre valahára — és nem csak tudományos dolgozatokban és a nemzetközi szervezetek ügyirataiban - felismeri és elismeri, hogy akkor és csak akkor lesz fenntartható fejlődés, ha az ehhez szükséges (a szerzők által a bolygónk szintjén nem jelentősnek deklarált) természeti készlet (levegő, víz, föld és ökoszisztéma) védelme érdekében a szükséges beavatkozásokat elvégzi. Azt nem vitatom, hogy ez bolygónk szempontjából jelentős-e vagy sem, mert nem is érdekes, hiszen nem a bolygó fogja ezt megfizetni, hanem az ember. Azt, hogy ez a fizetség mekkora lesz, szerintem még senki fel nem mérte. Részben azért mert, mert hiányzik a megfelelő tudományos és gazdasági ismeret hozzá, részben azért, mert (világszinten is) még mindig lekicsinylik a problémát. Az én egyszerű elveken nyugvó számításom szerint ahhoz, hogy a fejlődés a jelenlegi fejlett országokéhoz hasonló szinten legyen-maradhasson, azaz az emberiség egésze elérhesse az északi félteke fogyasztói társadalmainak gazdasági és életminőségi szintjét, ahhoz a mindenkori társadalmak mindenkori GDP-jéből jelenleg ténylegesen környezetvédelemre (azaz tisztításra és nem ügyiratgyártásra) fordított összegnek legalább 10-20 szorosát kellene felhasználni. Ez a szám egyszerűen abból származik, hogy a föld (a levegő, a víz, a föld és az ökoszisztéma) jelenlegi szennyezettségének, sérülésének, messze a nagyobbik részét okozó (ez tudományos tény) nem-pontszerű szennyezöforrások szabályozása durván mintegy 10-szer annyiba kerül, mint azon pontszerű források tisztítása, amelyek egy jó részével még adós a fejlett, és teljesen adós a fejletlen világ. A nem-pontszerű források tisztításába, vagy inkább a szennyezés kiküszöbölésébe, megelőzésébe, még jószerével bele sem kezdett az emberiség. Ekkora összeget a jelenlegi társadalmak jelenlegi adminisztratív, jogi, igazgatási rendszerei (sajnos) várhatóan nem lesznek képesek a gazdasági fejlődéstől elvonni. Ez A kézirat érkezett: 1999. XII. 2. Dr. Jolánkai Gérdokl. mérnök, az MTA doktora, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUKI Rt., Budapest) tudományos tanácsadója.