Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

698 Göncz В.

—Kerti A.—Koleszár J. I acélgerendával fogták össze, melynek teteje színei az utófenék betonjának felső síkjával. A szádfalat mélyen bekötötték a jobb és bal partba. Az aláüregelődött utófenék lemezt több helyen átfúrták, és az üregeket cementhabarccsal töltötték ki. Az 1935. körüli években az utófenék végén, a jobb parton, az utófenék és a part találkozásánál, erős kimosás volt, amit 100-150 m

3-nyi kővel kellett eltömni. A gátkoronától az utófenék lemez végéig a jobb és bal partoldalak nagy betonlemezekkel voltak biztosítva. Az 1940-es években a bal parti biztosítás aláüregelődött, összeomlott, ezért - betonozás helyett - a sokkal rugalmasabb rőzserakattal biztosították. Az elöfenék feletti mederrész az évek folyamán erősen kimélyült, és - középtől a jobb part felé húzódóan - mintegy 8 m hosszban a fa szádfalat is kiemelte a víz, vagy jégmosás. Mintegy 8x3 m-es területen az elöfenék burkolat is beomlott és a vízmélység itt is kb. 2 m volt. Az elöfenék feletti mederrész 20 m hosszban rözsepokrócot kapott 0,30 m-es kőszórással. A szádfal előtt kimosás 1951. évben rőzsepokrócon fekvő rőzserakatot kapott, és ugyancsak rőzserakattal lett eltömve az elöfenék alatti üreg is. Az 1940-es évek elején a duzzasztógát rézsűjén és koronáján lévő betonvédő deszka, illetve palló burkolatot a jég teljesen elvitte. 1942-ben a bukólemez felső széléből levéstek és 180 mm-es U acélt betonoztak hozzá. Ehhez csavarozták a bukóéi keményfa pallóit, amit azóta többször cseréltek. 1952-ben a műtárgy állapotát neves szakértőkből (Lampl Hugó, Tápai László, Zboray Károly) álló bizottság vizsgálta meg, a jegyzőkönyvben foglaltakat maradéktalanul végrehajtották. A bizottság előírása alapján Dabolczi János főmérnök irányítása mellett a bukógát fenéklemezét és az utófenék lemezét 11 helyen átfúrták, kompresszorral megvizsgálták, de a nyomás ideje alatt legkisebb vízmozgást sem észleltek. Aláüregelődés sehol sem volt, tehát cement bepréselést nem végeztek. 1953—54-ben, majd 1957-ben kisebb javításokat végeztek a műtárgyon (burkolatok helyreállítása, 3 fülke agyagkitöltésének furatokon keresztüli homokkal történő pótlása), illetve a műtárgy betonfelületének hibáit javították. 2. A műtárgy állapota 2.1. Régebbi vizsgálatok A műtárgy állapotát élettartalma alatt több ízben vizsgálták, melyek alapján kisebbnagyobb javításokat végeztek, de teljes körű felújítására csak 1997-ben került sor. A műtárgy állapotának, különösen a betonszerkezeteknek teljes körű vizsgálatát 1982-ben a VITUKI végezte. A vizsgálat kiterjedt a létesítmény függőleges mozgásvizsgálatára is. A függőleges elmozdulás vizsgálathoz felhasználták az 1953—54. évi javítások során elhelyezett magassági megfigyelőpontokat, valamint továbbiakat helyeztek el a zsilip jobb falán és meghatározták az utófenék lemez néhány pontjának magasságát. Az áprilisban és szeptemberben felsőrendű szintezéssel elvégzett mérések alapján azt