Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei

A Kis-Balaton védőrendszerének kialakítása, működésének eredményei 627 arra utal, hogy az elárasztás stresszhatásként érte a területet, és az idő múlásával kiszelektálódtak azok a fajok, melyek nem tudtak alkalmazkodni. A növényborítottság az elárasztás kezdetétől 1987-ig csökkent, s jelenleg 7—9 km

2 között van, s a jelenlegi, társulásalkotó fajok —így pl. a Myriophyllo-Potametum fajainak-fokozatos teijedése várható, a szukcessziós törvényszerűségeknek megfelelően. 1988-ban megkezdődtek a leendő II. ütem vegetációtérképezési-munkái is. Az első - még nyers eredmények - alapján megállapítottuk, hogy annak az 51 km

2 -nyi területnek, amely víz alatt lesz, egy része ekkor is állandó, más része pedig időszakosgyakran tartós - vízborítás alatt volt, így növényzete nagyrészt nád- és gyékény-, illetve sás dominanciájú mocsári társulásokhoz volt sorolható, melyekhez hínárállományok csatlakoztak (III. táblázat). Összehasonlítva a Hídvégi-tó eredeti növényzetével, majdhogynem elhanyagolható volt a magasabb fekvésű területeket kedvelő mocsárréti társulások és ártéri gyomtársulások aránya. Szántóföldi művelés csak a dombok — a leendő szigetek — egy részén folyt, más részüket kaszálóként hasznosították, illetve közlekedési nehézségek miatt még úgy sem. Természetesen e területeken is találhatók voltak a füzlápok, illetve íuzligetek, telepített erdők, de mindenütt megtalálható volt a gyékény, ami az üzemelés, tápanyageltávolítás szempontjából kedvező. A két ütem elárasztás előtti növényzetében megjelenő különbségeket a terepviszonyok, a tengerszint feletti magasság, illetve a Balaton 104,3 m В.

f. körüli üzemvízszintje ismeretében lehet megvilágítani. АII. ütem legmélyebb pontjai (leszámítva a vízfolyásokat) 103,2 m В.

f. körül vannak. Ez az érték a Balaton üzemvízszintjénél I,1 m-rel alacsonyabb, így érthető, hogy ezt a teret víz tölti ki, melyben hínártársulások — döntő többségben lebegöhínár — találhatók. A terepszint emelkedésével, azaz a vízmélység csökkenésével jelennek meg a mocsári társulások (Phragmition) elemei, melyek körülbelül a Balaton üzemvízszintje magasságáig a társulások domináns növényei azzal, hogy a vízmélység növekedésével a hínárok, csökkenésével a magassásos fajok a szubasszociáció (és/vagy fácies) alkotók. A terepszint további emelkedésével — kb. 105,2 m B.f.-ig, az időszakosan (de gyakran tartósan) vízborított területeken, ahol a talajvíz gyakorlatilag mindig a felszín közelében van —a Magnocaricion társulásai uralkodnak, melyekben vízborított időszakokban a lebegő hínár fajai mindig jelen vannak. Az 1. ütem mélyebben fekvő területei tartoztak ebbe a kategóriába, míg a II. ütemnek már a magasabban fekvő területei. A terepszint további emelkedésével jelennek meg a füzlápok, fuzligetek, mocsárrétek társulásai, s mezőgazdasági művelés a vízjárás, talajvízviszonyok miatt csak utóbbiak magasabban fekvő régióiban, gyakorlatilag 106 m В.

f. felett volt lehetséges. Jól átgondolt, fokozatos elárasztási stratégia végrehajtásával, e területen a stresszreakciók jóval enyhébb lefolyásúak lehetnek, mint a Hídvégi-tavon, a társulásszerkezetben kevésbé radikális változások játszódhatnának le, a növényzet jóval gyorsabban felelhetne meg az eredeti elvárásoknak. A botanikai vizsgálatok eredményei alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a Hídvégi-tó területén az elárasztás okozta stresszreakciók három év alatt lejátszódtak, s a jelenleg terjedőben lévő Myriophyllo-Potametum (balatoni nagyhínár) várhatóan tartósan jellemző társulása lesz a mélyebb vizű tájaknak, míg a sekélyebb területe-