Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei

A Kis-Balaton védőrendszerének kialakítása, működésének eredményei 625 elé helyezzük, elsősorban bentonikus eutrofizáció formájában, amikoris az elfolyó víz tápanyagban és algában szegény lehet. A Hídvégi-tó területén e témakörben indult meg elsőként, 1982-ben, a rendszeres kutatási tevékenység. A vizsgálatok célja, hogy nyomon kövessük a társulásszerkezeti változásokat, becsüljük a teljes, eltávolítható és eltávolított biomassza- és tápanyag mennyiségét. Erre azért van szükség, mivel közvetlen emberi beavatkozásra a tápanyageltávolító képesség fokozása érdekében a növényzet kiemelésével nyjlik lehetőség. Ugyanakkor a magasabb rendű növényzet jelenléte, vagy hiánya alapvetően meghatározza a tározótérben lejátszódó hidroökológiai folyamatok irányát, a planktonikus együttesek szerkezetét is. Az eredmények birtokában fontos megállapítások tehetők a II. ütem elárasztási ütemezésére, vízszintszabályozására is. A vegetációtérképek a FÖMI közreműködésével készült infravörös légifényképek interpretálásával készülnek. A Hídvégi-tó létesítése során 23,76 km

2 területet kellett igénybe venni. Ennek mintegy 8%-a szántó, 73%-a gyep, 15%-a erdő kategóriába tartozott. A vegetációtérképezés eredményei alapján azonban kitűnt, hogy a valóság eltér a táblatörzskönyvi adatoktól (III. táblázat). Szántóföldi művelés csak a magasabb fekvésű területeken (106 m В.

f.), gyakorlatilag a mai szigeteken folyt, de az ilyen területek egy része már a korábbi években parlagon maradt. A terület legnagyobb részét gyepként tartották nyilván, valójában azonban gyepgazdálkodás nem, vagy csak alig, főleg legelő hasznosításként folyt. Az ilyen területek 20-25%-át mocsárrétek, azok magassásos irányba mutató szubasszociációi borították. Legnagyobb állományokat a Caricetum acutiformis-ripariae különböző szubasszociációi alkották (Pomogyi 1985, 1987, Pomogyi szerk. 1991, 1996). A területen sűrű csatornahálózat jelezte, hogy egykor megkísérelték a mezőgazdasági hasznosítást és kizárólag e csatornákban lehetett találni vízi, illetve partjaikon mocsári növényállományokat. Az eredeti vegetáció nagymértékben meghatározta az elárasztás utáni változások irányát, főként azzal, hogy a mocsári és vízi növényzet hiányzott, így a földrajzi, éghajlati, vízmélység és egyéb ökológiai körülményeknek leginkább megfelelő társulások kialakulásához hosszabb idő szükséges. Az elárasztást követően rendkívül gyors változások zajlottak le. Azokon a területeken, ahol az eredeti növényzet eltávolítása előzetesen megtörtént, tócsagazos szubasszociáción keresztül a vidra keserüfűhínár kezdett kialakulni. Az előzetesen le nem aratott területeken a vízmélység függvényében indult meg a növényzet kialakulása. A mélyebb vizű tájakon rendkívül gyorsan elterjedt a magas harmatkása és pántlikain, nagy területeket borítottak, szinte teljesen zárt úszógyep formájában, rendkívül nagy biomasszával, ami elérte a 30-40 kg m~

2 friss tömeget. Az úszó gyep alatt kezdett kifejlődni a fényhiányt és anaerobiát jól tűrő Lemno-Utricularietum, a békalencse-rence hínár, s a harmatkása, pántlikafű ritkulásával rövid időre uralkodóvá is vált. A biomassza e társulásban is nagy volt, keresztes békalencséből pl. 47 kg nr

2-t is mértünk. A társulást a sima tócsagazhínár váltotta fel, szintén nagy, de az előzőknél már kisebb fajlagos biomasszával, és már hosszabb ideig, gyakorlatilag két éven át dominált, míg tócsagazos vidra keserűfühínáron át a vidra keserüfíi fel nem váltotta. Ma ez a hínártársulás az uralkodó. Az előzőleg le nem ara-