Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

4. füzet - Magyarics András-Pomogyi Piroska-Pék Tibor: A Kis-Balaton védőrendszer kialakítása, működésének eredményei

A Kis-Balaton védőrendszerének kialakítása, működésének eredményei 617 a Déli-Vasút Társaság a tó déli partján vezető budapest—fiumei vasútvonal védelme érdekében megépítette a S/ó-zsilipet. Ezzel a vízszintet 1 m-rel a mai alá süllyesztették, így a tó térfogatát a korábbi felére csökkentették. Ily módon a tó körüli mocsarak (a Zala alsó szakaszon is) gyakorlatilag szárazra kerültek, a szabad vízfelületek összezsugorodtak {Lötz 1986, 1988). A tó vízszintjének szabályozása után indulhatott meg a betorkolló vízfolyások rendezése, a Balaton partvonalának kiépítése, a környező területek meliorációja, mezőgazdasági hasznosítása. Mindezen beavatkozások következtében a környező mocsarak vízminőség-védö funkcióját éppen akkor szüntették meg, amikor a fejlődő civilizáció — urbanizáció, növekvő idegenforgalom, ipari fejlődés, intenzív mezőgazdaság — a tóba folyó vizek minőségét folyamatosan rontotta (Joó-Pomogyi 1989). A mai Kis-Balaton területén évszázados törekvés volt a vizek szabályozása, a terület mezőgazdasági hasznosítása. A ,J(is-Balaton" elnevezés 1805-ben szerepelt először térképen, ahol a balatonhídvégi híd és a tőle 3 km-re ÉK-re lévő területet jelölték ezzel a névvel. A Fenékpuszta-Balatonhidvég közötti rész ekkor még a „Nagy Balaton" nevet viselte. Egy 1833-ban készült térkép azonban az emlftett területet már Kis-Balaton néven jelenítette meg. A Kis-Balaton vízmélysége egészen 1863-ig 1,5-2 m volt, s a nyílt vízfelülete megközelítette a 15 km

2-t ( Vizkelety 1979). FenékpusztaВattyánpuszta között 1839-ben töltés és híd készült. Noha az építkezés nem a Balaton vízszabályozása érdekében történt, de következményei a későbbi szabályozásokra is hatással.voltak, mivel a töltés és a híd a Kis-Balatont végleg elválasztották a tó többi részétől. A Sió zsilip építésével és a Balaton akkori vízszínt-leszállítási munkáival kapcsolatban a tó zalai és somogyi partján lévő több tőzeges mocsár (ún. „berek") lecsapolására 1864-ben két társulat alakult: a Balaton Keleti Bozót Lecsapoló Társulat és a Balaton Nyugati Bozót Lecsapoló Társulat. Az előbbi 30,4 km

2, az utóbbi pedig 106,9 km

2 érdekeltségi területen kívánta a munkákat elkezdeni (Ligeti 1974). j 864-ig a Balatonkeresztúr, Táska és Buzsák határában elterülő mocsarakat a Balaton vízszintje uralta. A vízszint leszállítása után sem javult (ényegesen a helyzet, mert a Sári vízfolyás és a Medvegya-patak vize meder nélkül húzódott le és terült szét a lapályon. 1864-67 kőzött a két patak számára medre ástak, de azok fenntartás hiányában gyorsan feliszapolódtak, úgyhogy a korábbi elmocsarasodás újra bekövetkezett. Ezek után került sor 1885—87 között medrük újbóli jókarbahelyezésére. Három évi munka után 1867-ben elkészült a Balatoni Nyugati Bozót lecsapolása. 1874-ben a Zalaviz Szabályozó Társulat újraalakult, s bevonta a társulatba a balatonhídvégi és a balatonmagyaródi birtokosokat. A társulat 1886-ig szabályozta a Zala folyását és Balatonhidvég és Fenékpuszta kőzött gátak közé szorította. A Zala ettől kezdve ömlik Fenékpusztánál a Balatonba. A Balaton Nyugati Bozótlecsapoló Társulat 1908-ban megkezdte a Nyugati-ővcsatorna ásatását, mivel az 1864-től kezdve végzett nagybereki lecsapolási és vízrendezési munkálatok nem vezettek eredményre. Az övcsatorna létesítésével a 87,2 km

2 területű természetes mocsarat, a Nagybereket, valamint a Balatont összekötő vízfolyásokat akarták elkülöníteni а Balatontól. A lecsapolási munkát 1911-ben fejezték be az érdekeltek. 1921 őszén a Zalaviz-lecsapoló Társulat - Kroller Miksa zalavári apát elnökletével — átalakult Kis-Balaton Vizrendező Társulattá, s célját a Zala medrének rendezése mellett a Kis-Balaton öblözetében kiépítendő belvízlevezető csatornahálózat létesítésében jelölte meg. A társulat a Zala medrének ásását már a következő esztendőben megkezdte és 1925-