Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

3. füzet - Papp Ferenc: Árvízvédelmi biztonság és kockázat

340 Papp Ferenc ható a feltárt hiányosságok megszüntetésének költségigénye is. A legutóbbi, 1995-ben készült részletes elemzés szerint elsőrendű árvízvédelmi müveink fenntartása évi 2 milliárd Ft-ot, a műszaki előírásoknak megfelelő fejlesztése pedig —az akkori árakkal számolva - összesen 58 milliárd Ft-ot igényelt volna (KHVM 1995). Ezzel szemben a kormányzati fejlesztések 1995-ig folyamatosan csökkentek, attól kezdve lassan nőnek, és az 1998-99. évi árvízi események hatására nem csak túllépték az 1987. évi szintet (2. ábra), hanem a felső-tiszai fejlesztésekhez biztosítom rendkívüli töblettel jelentősen meg is haladták azt. Az általános feltételek mellett a műszakilag szükségesnek ítélt fejlesztés csak 45-50 év alatt valósítható meg, a feladatok helyes, megalapozott sorolásának tehát igen nagy a jelentősége. Ehhez kínál segítséget a kockázatelemzés. 2. A kockázatelemzés alapjai A matematika kockázatként kezel mindent, ami hiányos információjú döntéssel kapcsolatos. Megoldási módszerei a bizonytalanságok csökkenésén, vagy a bekövetkezési valószínűségek rangsorolásán alapulnak (Mályusz—Tusnády 1999). A kockázatelemzés matematikai alapegyenlete (Marx 1993, Vajda 1998): r = p-k (5) ahol r — a kockázat mérőszáma, mely 0-nál kockázatmentességet, felső határértékénél (célszerűen 1-nél) pedig teljes tönkremenetelt, pusztulást jelent; p — az esemény bekövetkezésének valószínűsége, melynek maximuma (a teljes bizonyosság esete) 1; Aráz esemény következményének súlyossága, mely kifejezhető egy meghatározott dimenziójú káradattal, vagy egy relatív kárértékkel, aminek célszerű maximuma 1. A kockázati alapértékek időben és térben halmozódhatnak: R^ip-k) (6) ilyenkor beszélünk összesített vagy kollektív kockázatról. A kockázati okok elemzése kapcsán a gyakorlatban két alapvető tényezőt szokás megkülönböztetni: az emberi tévedést és a számítási módszerek megbízhatatlanságát. A szétválasztásnak elsősorban jogi és pszichológiai jelentősége van, de ez az alkalmazott tudományok számára nehezen kezelhető. Ezért az események előfordulási valószínűségének számítása során inkább azok matematikai statisztikai elemzésével (véletlenség, homogenitás, trendek, függetlenségek stb. vizsgálatával) foglalkoznak. Nehezen kezelhetők a következmények is, hiszen a pénzben kifejezhető károk mellett rendszerint figyelembe kell venni olyanokat, melyek csak részben vagy egyáltalán nem számszerűsíthetők (pl.: egészségkárosodás, haláleset, természeti értékek veszélyeztetése, stb.). A másik probléma ezek súlyosságának mérlegelése. Olyan egységet vagy viszonyítási alapot kell találni, mely alkalmas az időben és térben eltérő események, helyzetek következményeinek összehasonlítására. Végül a döntésekhez ismerni kell az így meghatározott kockázat elfogadható valamint figyelmen kívül hagyható értékeit, és azt is, hogy a jelenlegi helyzet mennyivel javítható egy adott költségigényű beavatkozással (Pasman 1993, Rißler 1998).