Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Vízügyi Közlemények, LXXXI. évfolyam 1999. évi 2. füzet A HASZNOSÍTHATÓ VÍZKÉSZLET IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI DR. DOMOKOS MIKLÓS A mindössze néhány éve életbelépett új Vízügyi Törvény (VT 1995) hatálya kiterjed, egyebek között, „a vizek hasznosítására, hasznosíthatóságának megőrzésére és a vízkészletekkel való gazdálkodásra." Gazdálkodni viszont - legalábbis bizonyos valószínűségi szinten — csak ismert mennyiségekkel lehet. Az új Vízügyi Törvény bevezetése tehát újra felveti a hasznosítható vízkészlet pontos, egyértelmű meghatározásának a szükségességét. Az új Vízügyi Törvény kívánta új meghatározás csakis az érdekelt hazai szakemberek széles körében történő megvitatás eredményeképpen létrejövő konszenzus alapján, a külföldi szakirodalomban már kikristályosodott értelmezések figyelembevételével történő főhatósági döntéssel jöhet majd létre. A hasznosítható vízkészlet (angolul available water resources, vagy — szinonimaként — utilizable water resources) fogalma elválaszthatatlan a vízkészlet-gazdálkodási tevékenységtől. Ennek okai: — egyrészt, hogy amíg a vízkészletet nem kívánják hasznosítani, fel sem merül az a kérdés, hogy a természetes vízkészletnek mekkora hányada áll a hasznosítás rendelkezésére; — másrészt a hasznosítható vízkészletnek definíciószerűen nem csak természetes, hanem különböző - pozitív vagy negatív előjelű — antropogén összetevői is vannak (pl. víztározás, vízátvezetés vagy vízkészlet-megosztás következtében). A vízkészlet-gazdálkodási tevékenység, ill. döntés-előkészítés valamennyi — akár hagyományos, akár szimulációs — módszerének alapvető eleme az (összesítő) vízgazdálkodási mérleg (a továbbiakban röviden: vízmérleg). A vízmérleg készítésének közvetlen célja egy ítélet kimondása, vagyis annak a megállapítása, hogy a vizsgált vízgazdálkodási egységen (földfelszín-darabon, pl. vízgyűjtőterületen), valamely rögzített (befagyasztott) fejlesztési szinten (pl. a 2020. évben) és valamely Tj tárgyidőszakban (pl. az eszmei július havi utolsó dekádban) a vízkészlet-gazdálkodási helyzet elfogadható (aktív vízmérleg), vagy nem elfogadható (passzív vízmérleg). Passzív vízmérleg esetén a szcenáriót — tervmódosítással, vagy operatív beavatkozással — addig kell változtatni, amíg a vízmérleg aktívvá nem válik (ECE 1974). Az aktív vízmérleg feltétele a 7) tárgyidőszakban: j=\,2,...m (1) ahol 0ut(t)—a hasznosítható vízkészlet időfüggvénye (m

3 s1); Qo(í) — a vízigény időfüggvénye (m

3 s1); y - a vízhasználatok vízigény-kielégítési elégtelenségének a várA kézirat érkezett: 1999 II. 11. Dr. Domokos Miklós oki. mérnök, oki. alk. matematikus, Kvassay Jenö-díjas, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Rt. (VITUK1, Budapest) Hidrológiai Intézetének tud. főmunkatársa.