Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)
2. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
A hasznosítható vízkészlet időszerű kérdései 321 ható mértéke (az ún. vízkorlátozási mutató)-, y max — pedig a vízkorlátozási mutatónak közgazdasági megfontolások alapján előírt felső határértéke (az ún. vízhiány-tűrés). A vízmérleg-minősítés egyik fontos alapelve az, hogy az (1) szerinti összemérést minden lehetséges Tj tárgyidőszakra — tehát pl. az évnek mind az m=36 eszmei dekádjára, vagy mind az m-12 eszmei hónapjára - el kell végezni és végső (eredő) minősítésként ezek közül a legkedvezőtlenebbet kell elfogadni. Természetesen, ha-gyakorlati tapasztalatok alapján-előre tudható, hogy a Tj időszakok közül melyekben lép fel a legkedvezőtlenebb minősítés — pl. az eszmei augusztus, vagy az eszmei szeptember hónap egyikében — akkor elégséges a vízmérleget ezekre a bizonyosan mértékadó időszakokra felállítani (Domokos 1974). Az (1) képlet az ún. összesítő vízmérleget írja le, amely a vízkészlet-gazdálkodásban elterjedten alkalmazott legegyszerűbb munkaeszköz. A vízkészlet-gazdálkodási rendszerek gazdasági optimumra törekvő méretezésére szolgáló Filipkowski-Csermák-féle szimulációs modell ugyancsak a rendszer valamennyi csomópontjára és a szimulációs időszak valamennyi időegységére felírt (1 ) típusú mérlegek halmazán alapul: minden szcenárióhoz előállítja a y-mutatók halmazát és hozzájuk rendeli a vízkorlátozásból eredő, valamint a vízkorlátozás-mérsékléssel járó költségek összegét; optimális szcenárióként az utóbbi költség-összeg minimumához tartozó rendszer-konfigurációt választja ki (Csermák 1996). Az ( 1 ) képletben szereplő vízkorlátozási mutató - a vízkészlet-gazdálkodási döntés céljától függően - többféleképpen is értelmezhető. A gyakorlatban leginkább használatos két értelmezés: Yi — a vízkorlátozásos részidőszakok viszonylagos tartama, У2 — átlagos viszonylagos vízhiány. A Yi és 72 vízkorlátozási mutatónak - mint az u\(t) és az u 2(t) vízkorlátozási indikátorfuggvény várható értékének - értelmezését az 1. ábra szemlélteti. A magyar gyakorlat eddig kizárólag a yi mutatót alkalmazta, A döntés-előkészítésrejóval használhatóbb уг mutatót - amelynek a meghatározására pedig már segédlet is készült (Tokámé 1976) - mellőzte. A yi és а У2 vízkorlátozási mutató — és a többi, a vízkészlet-gazdálkodási helyzetet hasonlóképpen egyetlen (viszony)számmal jellemző mutató - mellett olyan két- vagy többdimenziós mutatók is elképzelhetők, amelyek a vízkészlet-gazdálkodási helyzet árnyaltabb jellemzésére alkalmasak. Ilyen lehet pl. a y i mutató általánosításával létrehozott (8', 6") mutatópáros, amely megadja, hogy a vízmérleg Г tárgyidőszakát alkotó At részidőszakok (hónapok) 8" részében a vízhiány viszonylagos tartama 8' (Domokos 1989). A hasznosítható vízkészletnek az (1) képletben szereplő —a T tárgyidőszakon értelmezett - Q u l(í) idöfüggvényén, zárt vízgyűjtőterület esetében, a magyar gyakorlat a vízmérleg-elemek következő algebrai összegét érti: QutiO = QU) - QœÂ') ± QanÁO ± Q,áÁ0 ± Qbányit) + QszU) ± Qá,k(t) = *o = ß(0 + lö*(0 (m 3 s1) (2) k=t ahol Qut - a hasznosítható vízkészlet (m 3 s-'); Q ~ a vízgyűjtőről kilépő természetes
