Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Nagy László: Velence megóvása az árvíztől

Velence tnegóvása az árvíztói 301 ától megvédik Velencét, de az árvízszintek növekedésével hatékonyságuk erősen csökken. A megoldás lehetőségei tehát igen összetettek. Elkészült egy háromszintű terv, mely egyrészt a tengerszint emelkedése nélküli, másrészt 0,3 m-es emelkedés (50-60 év távlat) mellett vázolja fel a megoldás műszaki és gazdasági lehetőségeit. Velence árvízvédelmének bármelyik irányú fejlesztésénél a parti zónával kapcsolatban szemléletváltásra van szükség. A part menti sávot meg kell védeni az eróziótól, hogy megelőzhető legyen a védművek meghágása, vagy átszakadása. Minden parti zónára vonatkozó tervnek biztosítania kell, hogy az üledék tovább áramolhasson a part mentén északról dél felé, így biztosítva, hogy ezek a védművek — méretüket és a parthoz történő kapcsolódásukat megtartva — erősek maradnak. A Velence feletti partszakasz védelmét körültekintően kell megtervezni, mivel az onnan származó hordalék Velence part menti szakaszához érkezik. 3.3.1. Arvízkapuk. A kapuk a Laguna bevezető csatornájának medrébe lennének elhelyezve (/. ábra). A kapuknak mozgathatóknak kell lenniük, hogy ne akadályozzák a hajózást, a hajók és vitorlások elérhessék Marghera kikötőjét. A lebonyolított forgalom alapján Marghera Olaszország 5. legnagyobb kikötője, 27 millió tonna éves forgalommal (

Scott! 1993). A teherforgalom 40%-a olaj, 60%-a pedig egyéb szállítmány. Hajón érkezik évi fél millió utas Velencébe, s a Lagúnát kb. 4400 hajó keresi fel évente (Cecconi 1997). A halászok szintén а Laguna három bejáratát használják. A kezdeti elképzelések 1981-ben azt célozták meg, hogy a bejáratok keresztmetszetét 35%-kal csökkentik, de az 1992. évi tervben már csak 10%-os csökkentést javasolnak. A kapuk rendszere 79 mozgatható táblából állna, teljes hosszuk 1580 m (Bandarin 1994). A mozgatható táblákat 2,0 méter vízálláskülönbségre tervezték. A terv kivitelezésének időtartalma 7 év és 1995. évi árakon 6 milliárd dollárba kerülne. (3,6 milliárdba az elzárások és 2,4 milliárdba az egyéb kiegészítő munkák a Lagunában.) Az éves fenntartási költséget 2,4 millió dollárra becsülik úgy, hogy minden mozgatható tábla karbantartására 5 évente kerülne sor (Scotti 1994). Ahhoz, hogy ekkora beruházás megtérüljön, az éves elérendő haszonnak 330 millió dollárnak kell lennie, azonban Velence árvízvédelmének haszna relatíve alacsony, a mozgatható táblák beruházási költsége gyakorlatilag nem térül meg (Penning-Rowsell et al. 1992, Penning-Rowsell—

Chatterton 1997). Cecconi (1997) szerint a fenntartásra előirányzott 2,4 millió dolláros éves költség alulbecsült, a várható költségek felülmúlják és megközelítik a 10,5 millió dollárt. A mozgatható árvízkapuk — még a 50-60 év múlva a feltételezett 0,3 m-es emelkedés mellett is — megvédhetik Velencét minden árvíztől. A gondot a magas kiviteli és fenntartási költségek mellett az jelenti, hogy már az alacsony és természetesen gyakran jelentkező árvizeknél is zárni kell a kapukat. A túl gyakori zárás egyrészt akadályozza a sűrű hajóforgalmat, másrészt kedvezőtlenül hat a Laguna vízminőségére. A két probléma közül a hajózás kérdése oldható meg könnyebben. Ugyanis a hajózást meghatározó Marghera-i olajkikötő valószínűleg feleslegessé válik a következő 6-10 évben. A finomítót csővezetékkel kötik össze Trieszttel. A konténeres szállítás