Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

2. füzet - Nagy László: Velence megóvása az árvíztől

302 Nagy László megjelenése pedig lehetővé teszi, hogy alternativ kikötők vegyék át a szállítmányokat. A Laguna vízminősége a Laguna lezárásával feltétlen romlik, mivel a tengeri ár—apály jelenség jelenleg minden 12 órában jelentős vízmennyiséget cserél ki (Cecconi 1997). A mozgatható árvízkapuk létesítésével kapcsolatos gazdasági, hajózási és vízminőségi problémák miatt megépítésükre csak később (pl. 50 év múlva) kerül sor, akkor, amikor az árvíz a tengerszint emelkedése miatt súlyos károkat okoz, de az is lehetséges, hogy az árvíz csökkenthető lesz a Laguna bejáratainak beszükítésével, esetleg egy északi bejárat kialakításával. Ez esetben egyáltalán nem szükséges mozgatható kapuk építése. 3.3.2. Arvízkapuk és kisléptékű, árvízvédelmi munkák. A terv szerint az árvízkapukat csak a ritkábban előforduló, magasabb 1,20 m feletti árvizeknél zárnák. A gyakoribb, 1,00-1,20 m közötti árvizek ellen pedig Velencén belül kis léptékű árvízvédelmi művekkel védekeznének. A tervezett megoldás előnye, hogy a kapuk évente csupán 6, vagy 7 alkalommal záródnának be (a Szent Márk tér árvíztől való megmentéséhez évente átlagban 40 zárásra lenne szükség), amikor a vízszint 1,20 m fölé emelkedik, mégpedig átlagosan 3 óra hosszára és így elkerülhető a hajózás megzavarása. Ha a kisléptékű munkákat egész Velencére kiteijesztve hajtanák végre, akkor az árvíz által okozott kár jelentősen csökkenne. Végeredményben az ezekkel a müvekkel az éves átlagos kár legalább 75%-kal volna csökkenthető. A tervezett megoldás hátránya, hogy az előrejelzett állandó relatív árvízszint emelkedés következtében a kisléptékű munkák keretében megemelt területek 50-60 év múlva ismét alacsonyakká válnak, ezért vagy az árvízkapukat kell sűrűbben zárni, vagy Velencén belül a területeket kell ismét magasítani. 3.3.3. A kisléptékű árvízvédelmi munkák Velence területén önmagukban gazdaságosabbak lehetnek, mint bármely más kárcsökkentési eljárás, de két gyenge pontjuk van. Először nem védenek a ritkább, nagyobb és hatalmas károkat okozó árvizek ellen, másodszor idővel hatástalanokká válnak a tengerszint állandó emelkedése következtében. Végeredményben azonban a kisléptékű árvízvédelmi munkák rövid és középtávú megoldását jelenti az árvízi problémának. Ugyanis e helyi árvízvédelmi munkák és az önerős árvízvédelem jelentősen csökkentheti a károkat és a vele járó kellemetlenségek nagyságát, melyektől Velence folyamatosan szenved. Az önerős árvízvédekezés nagyságát és lehetőségét a város egy mintául választott területén Dorsoduro-Ъап - a Middlesex Egyetem munkatársai — mérték fel. Mintaterületnek azért választották, mivel az áradás a széles és mély Canale della Giudecca-ból igen jelentős és ennek a területnek nagyobb a vízjátéka, mint a többinek. Viszonylag lefolyástalan területről lévén szó, itt sokkal változatosabb az egyéni árvízi beavatkozások lehetősége, mint máshol. A legegyszerűbb önerős árvízvédekezési módokat az alacsony árvíz ellen tervezték. Dorsoduro mintaterületen az összes épület kb. 90%-ában van lépcső (vagy magas küszöb) a bejáratnál. Ezen épületek felében a lépcső alacsonyabb, mint 0,10 m, 40%nál 0,10-0,30 m-es. Azonban a földszinti helyiségek túlnyomó többségében a padló a