Vízügyi Közlemények, 1999 (81. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Katasztrofális árvíz becslése a Vág felső szakaszára 163 3. ábra. A Vág vízhozam idősora a Liptovsky Mikulás-i (liptószentmiklósi) szelvényben Fig. 3. Flow record of the River Vág/Vah in the section of Liptovsky Mikulás Bild 3. Durchflußzeitreihe der Waag im Querschnitt Liptovsy Mikulás рис. 3. Временный ряд расхода воды реки Ваг в сгйворе Лийшовски Микулас Шийгйосеншмиклоги ) lyási időtartamával, az apadás időtartama pedig ennek a kétszerese volt. A tározókból lefolyó vízhozamokat mindkét völgyzárógát esetében az 1990-ben érvényes kezelési rend alapján határoztuk meg (Svoboda 1992). A mellékvízfolyások egyes szakaszainak vízhozamait a tározók nemlineáris kaszkádmodelljének alapján határoztuk meg. A hidrometeorológiai adatok feldolgozása (Paci 1959) egyértelműen azt mutatja, hogy az árvíz létrejöttében nem annyira az árhullám bekövetkezte előtti két héten lehullott, nem különösen jelentős nagyságú esőnek, mint inkább az azt követő két nap alatti, összesen mintegy 100 mm mennyiségű, az egész vízgyűjtőterületre kiteijedő csapadéknak volt szerepe. Hasonló módon keletkeztek a Morva és az Odera 1997. évi katasztrofális árvizei is, azzal az eltéréssel, hogy a csapadékok sokkal nagyobb értékeket értek el (Kabát 1997). A liptószentmiklósi szelvényen áthaladó feltételezett katasztrofális árhullámot a következőképpen állítottuk elő: az 1958. évi árvíz hidrometeorológiai jellemzői alapján hitelesített csapadék-lefolyás modellt használtuk. A modell bemeneteként a kritikus időszakban, 1958 júniusában lehullott, 50 százalékkal megnövelt csapadékot tekintettük mértékadónak. Ez a katasztrofális árvizek kialakulása szempontjából döntő, mintegy 150 mm-es, kétnapos csapadéknak felel meg. A modell kimeneti adatai szerint a csapadék mennyiségének 50%-os megnövelése következtében mintegy 150%-kal megnövekedett az árhullám liptószentmiklósi tetőzése (3. ábra). A vizsgálatokat kiterjesztettük a Zsolna feletti teljes vízgyűjtőterületre. A katasztrofális helyzetet közelitőleg hasonló mértékű árvízi tetőzések figyelembevételével jellemezhetjük. Azt, hogy ezek a megfontolások nincsenek túlzottan messze a valóságtól, a Morvaországra, valamint a Csehországra 1997-ben hullott katasztrofális csapadékok területi eloszlása bizonyítja (Soukalová 1998). Végül pedig a Vág 1813. évi árvizére vonatkozó történelmi feljegyzések és adatok is azt bizonyítják, hogy az eső okozta árhullámok és elöntések rendkívülien nagy területekre terjedtek ki. A liptószentmiklósi szelvényben végzett vizsgálatokhoz hasonló feltételek (az 1958. évi árvíz megfelel a 100 évenként egyszeri előfordulási gyakoriságú árvíznek