Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)

1. füzet - Deák J.-Liebe P.-Deseő É.: A felszín alatti vizek minőségének országos jellemzése

A felszín alatti vizek minőségének országos jellemzése 69 bonátos közeteket. Ettől kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos jellegűek az ilyen vizek. A víz nagyobb mélységben is találkozik széndioxiddal, amely a mélybesüllyedt kőzettömeg átalakulásából származik. A medencebeli törmelékes vízadók utánpótlódása a csapadékból a talajvíztartón, vagy rétegkibúvásokon keresztül történik a karsztvizekénél kisebb intenzitással. A beszivárgó víz a felszínközeli képződmények mésztartalmát itt is oldja a talajból felvett széndioxid révén, ezért az utánpótlódási területek talajvize és sekély rétegvize általában kalcium-hidrogénkarbonátos jellegű. Nem hanyagolható el a felszíni vizekből (elsősorban folyókból) történő utánpótlódás sem. A parti szűrésű vízbázisok által kitermelt víz túlnyomó része a közeli folyóvízből nyeri utánpótlását, ezért a vízminőség alakulásában nagy szerepe van a mederfenék anyagának. A szerves anyagot tartalmazó iszapon átszűrődő folyóvíz reduktív kémiai jellegűvé válik a baktériumok oxigénfogyasztása révén. Az ilyen mederszakaszok mellett kitermelt parti szűrésű vízre az oldott oxigén, szulfát és a nitrát hiánya, ugyanakkor magas vas- és ammóniumtartalom jellemző, de előfordulhat egyes mikroelemek remobilizációja is. Nagyon fontos tényező a folyó kolmatálódása is, amely megszabja a folyóból történő elszivárgás mértékét. Emiatt alacsony vízállás és nagy mederellenállás esetén a potenciálisan szennyezett háttér talajvíz hozzákeveredési aránya megnő, ami ronthatja a kitermelt víz minőségét. Felszíni vizekből történő közvetlen utánpótlódás karsztterületeken is előfordul, a patakok víznyelőkben, vagy nyelő mederszakaszokon történő eltűnése formájában. Mindkét esetben a felszíni vízhez igen közel álló kémiai összetételű, kis oldottanyag tartalmú komponens jelenik meg a felszín alatti vizekben. 1.3. A felszín alatti áramlási rendszerek A regionális áramlásoknak különös jelentősége van az ivóvízellátásra szolgáló felszín alatti víztípusok közül az üledékes nagy medencék rétegvizeinél. A nagy üledékes medencékben kialakuló gravitációs vízáramlási rendszerek elméleti hidraulikai modelljét (Tóth 1963) az 1. ábrán mutatjuk be. Világszerte ezt a modellt használják, melynek lényege, hogy a kiemelkedő térszíneken beszivárgó csapadékvíz nagyobb potenciális energiával rendelkezik, mint a mélyenfekvö területek rétegvizei. Ha a két területet vízvezető réteg köti össze, gravitációs vezérlésű, regionális áramlási rendszer alakul ki, amely a mélyebb vízadó rétegeket is átöblíti. Az utánpótlódási területeken beszivárgott csapadékvíz lassú, több tízezer évig tartó áramlás során jut el a megcsapolási területekre, miközben kémiai összetétele fokozatosan változik. A nagy üledékes medencékben kialakuló regionális áramlási rendszerekre jellemző: — az utánpótlódási területeken a környezetből kiemelkedő felszín, magas piezometrikus nyomásszint, negatív vertikális hidraulikus gradiens (mélységgel csökkenő nyugalmi vízszint), jó vízvezető fedőréteg (amely elősegíti az intenzív beszivárgást). A fő vízadó réteg túlnyomórészt jó vízvezető homok, ill. kavicsrétegekböl áll. Kiterjedt vízzáró rétegek hiányzanak a víztartó összletben.