Vízügyi Közlemények, 1998 (80. évfolyam)
4. füzet - Bánszki J.-Czira T.: A vízi közművek helyzete és a vízminőség-védelem az Ipoly magyarországi vízgyűjtőjén
634 Bánszki J.—Czira T. ges folyási irányú szűrőágyakként üzemelnek. A szűrőágyak maximális hidraulikus terhelése 75 mm d~', ami megfelel a gyökérmezős telepek átlagos hidraulikus terhelésének (K & T1992). Az egyes szűrőágyak hasznos felülete 685,5 m 2. A szűrőágyak szigetelése fóliával történt. A szűrőágyak keresztmetszete felülről lefelé haladva: 0,40 m humusz; 0,25 m 5-10 mm szemcsenagyságú homokos-kavics, amiben 1,2x4,6 mm perforációkkal ellátott 100 mm-es átmérőjű elosztó vezeték van elhelyezve; 0,60 m homok és 0,10 m 3—5 mm szemcsenagyságú kavics réteg, amelyekben az 1,2x4,6 mm-es perforációkkal ellátott, 100 mm átmérőjű gyűjtővezeték van elhelyezve; és legalul van 0,10 m homok. A szűrőágyakat rizómás telepítési módszerrel náddal telepítették be. A szűrőágyakon átfolyó tisztított szennyvíz a 18 m 3 térfogatú (csepegtető adagolású) fertőtlenítőbe, majd onnan a nádastavon keresztül a befogadóba jut. Érdemes megjegyezni, hogy a fertőtlenítő jelenleg nem üzemel, mert már a szűrőágyak bakteriológiai szempontból kiváló hatásfokúak, továbbá, hogy a száraz nyári időszakban a nádastóról nem folyik víz a befogadó patakba. A gyökérmezős szennyvíztisztítás hatékonyságát elsősorban a tisztító telep vízháztartási- és anyagmérlegének vizsgálatával lehet megállapítani. Ez a munka azért fontos, mert - ellentétben a hagyományos szennyvíztisztító telepekkel — a szügyi telephez hasonló nagyságú és felszereltségü telepeken az elfolyó szennyvíz mennyisége különösen a nyári időszakban lényegesen kisebb lehet, mint a befolyóé, sőt nyári időszakban a hazai éghajlati viszonyokból adódóan az is lehetséges, hogy a rendszerből egyáltalán nincs elfolyás. Az élővízre és ökoszisztémájára pedig az elfolyó tisztított szennyvíz mennyisége és minősége lehet veszélyes. 3.1. Vízháztartási vizsgálatok A szügyi szennyvíztisztító telepen 1997 augusztusában végzett méréseink során — meghatároztuk (méréssel és számítással) a szűrőmezőkre ráfolyó szennyvízmennyiséget: 1755,64 m 3 mer 1; - mértük a szürömezőkröl elfolyó szennyvíz-mennyiséget: 1562,42 m 3 mo" 1. Tekintettel, hogy a szürőmezőkön a vízborítottság magassága nem változott, továbbá a szúrömezök műanyag fóliával szigeteltek, azaz elszivárgás nem lehetséges, ezért a szürőmezőkre érkező és onnan elfolyó augusztus havi vízmennyiségek különbsége (193,22 m 3) a szürömezőkröl elpárolgó és a nád által elpárologtatott vízmennyiség, azaz az evapotranszspiráció. A szűrőmező evapotranszspirációját — ellenőrzésképpen — számítással is meghatároztuk. Legalkalmasabbnak mutatkozott a Fertő-tó párolgásszámítására alkalmazott összefüggés (Kozmáné-Urbán 1960), tekintettel, hogy a hazai állóvizeink közül a Fertő-tó felületét borítja legnagyobb százalékban nádas: ET W = 0,0066 (p e ma x - P e) 0, 9 ( + 0,015m 7) 2 n (mm /no1) (1) Az (1) összefüggésben szereplő paramétereket a közeli hidrometeorológiai állomások adataiból határoztuk meg: /=19,3 °C - a havi középhőmérséklet; - a havi középhőmérséklethez tartozó telítettségi páranyomás; p c ma x=2230 Pa — a havi közepes